Már hetekkel előtte megterveztük, mi hogyan lesz, mikor indulunk. Sajnos csak 5 napot tudtunk lent tölteni, mehettünk volna korábban is, mert Timiék már pénteken, Erikáék pedig hétfőn lementek, mi csak szerdán érkeztünk, de így is felejthetetlen 5 napot töltöttünk el együtt!

Szerdán kora reggel indultunk, mindenképp időben akartunk érkezni, mert nagyon meleget mondtak, nem akartuk, hogy túlhevüljenek a kuttyok a kocsiban. Rengeteg csomaggal felpakolva indultunk neki az útnak, félő volt, hogy mi sem férünk be az autóba, de Szabi mint mindig, most is ügyesen megoldotta a pakolást, így be tudtunk préselődni az autóba. Bubi természetesen izgatottan várta, hogy hová megyünk, Alma pedig szokás szerint végigaludta az utat. Mikor megláttuk a Panoráma Kempinget, nagy boldogság töltötte el a szívünket. Jó volt újra látni a környéket, az embereket, az ismerős fákat, épületeket, sátrakat. 8 óra körül érkeztünk, a többiek már reggeli kávéjukat kortyolták. Kirobbantunk szinte az autóból, annyira vártuk már a viszontlátást. Kutya, ember mindenki kölcsönösen üdvözölte egymást. Nagyon jó volt újra látni Őket!!! Bubi születésnapjára kapott egy nagyon jópofa játékot, de persze Alma sem maradt ki, mert őt is meglepték egy szuper kis csipogós játékkal. Mi is odaadtuk a hápogó vízilovakat Vininek és Hópihének, aminek nagyon-nagyon örültek.

A szerdai napon túl sokan még nem voltak, majd csütörtöktől szépen érkeztek a vendégek, most is persze a szombati nap volt a legnépszerűbb. Tavaly megismertük Verát és Lacit, a két önkéntest a Noé Állatotthon Bulldog fajtamentői közül, de most kicsit közelebbi kapcsolatba is tudtunk kerülni, sokat beszélgettünk velük. Jelenleg egy saját mentett kutyájuk, Zoé, és egy ideiglenesen örökbefogadott csupaszív bulldog kisfiú, Babe (Zokni) él velük.

Sajnos Babe-nek egy veleszületett betegség miatt két csigolyája deformálódott, ebből egyik az ágyéki csigolyája, emiatt az idegpályák is sérültek és nem tudja tartani a vizeletét és a székletét, ezért folyamatosan pelenkázni kell, de ezt ő nagyon jól tűri. Ezenkívül még vesehomokja is van, amire szedni kell neki mindig gyógyszert. Csodálatos egyébként, hogy a kutyák mennyire alkalmazkodó lények, nem nyafognak, nekik nincs szükségük sajnálatra. Mindennel megbírkóznak, és boldogok a bőrükben úgy, ahogy vannak, nem kérik, hogy sajnáld őket, nem is tudnak vele mit kezdeni. Sokat tanulhatnánk tőlük. Babe-nek ez a normális élet, és ő köszöni szépen, nagyon boldog kiskutya, a maga szerteleneségével, kedvességével, huncutságával és rosszalkodásával – teljesen olyan, mint más 8 hónapos fiú kiskutyus. Rendkívül okos és szeretetreméltó, mindegyikünknek elrabolta a szívét! Vera és Laci pedig remek emberek, rengeteget tesznek érte, és a többi kutyusért. Babe történetét és további képeket Babe-ről itt találhattok:

http://www.bulldogmentes.hu/index.php?pid=2&cid=116 

Másik kedvencünk Zoé volt, aki pedig úgy láttuk, egy extrém nyugodt kutya, bár ennyi idő alatt nem lehet teljesen megismerni, de itt 5 napig a nyugodt formáját hozta. Tündéri kis csajszi, Szabi is és én is nagyon beleszerettünk.

Nagyon örültem, hogy a Noésok is idén ott voltak a pikniken, ugyanis végre megismerhettem őket személyesen is. Sajnos volt egy rossz tapasztalatom velük, 2009 év végén akartunk örökbefogadni egy angol bulldog kislányt, Laput, de sajnos az akkori bulldogmentés vezetője egy lehetetlen ember volt, nem tudtunk zöldágra vergődni vele, gyakorlatilag nem tudtuk örökbefogadni a kutyust. Akkor kicsit elvesztetem a bizodalmamat, de ezt a személyes kontakt a jelenlegi vezetővel és a többi önkéntessel teljesen megváltoztatta.

Vásároltunk Noés pólót, aminek annyira örülök. :) A Noés stand is nagyon tetszett, voltak fotómontázsok a mentett kutyusokról, valamint szombaton két videót is lejátszottak, az egyik egy szomorúbb, szívszorongató videó a munkájukról, a másik pedig vidámabb pillanatokról szólt. Íme a két videó:

Az időjárás kegyes volt velünk, mert csak egy nap volt hidegebb, amikor szélvihar volt egész este, majd másnap is, ha jól emlékszem, ez pénteken volt. Ezt leszámítva csodálatos, meleg nyári, piknikezős időnk volt! 

A pikniken Bulldog Szépségversenyre is sor került, melynek bírója, Hollósi Frigyes volt, ő volt a rendezvény fővédnöke. Felnőtt kan kategóriába neveztük Bubit is, valamint Erika és Gergő Vinit; Timi és Robi pedig felnőtt szuka kategóriában Hópihét. Hópihe a tavalyi szépségversenyt szuka kategóriában megnyerte, sajnos idén nem lépett dobogóra, ahogy a fiúk sem. De egyikünk sem ezért indult, hanem legfőképp azért, mert az 1500 Ft-os nevezési díjból 500 Ft a Noé Állatotthonnak ment, így is valamennyit tudtunk segíteni. Meg persze jó móka volt. :) De hát nekünk nem sok esélyünk volt Maximus mellett, aki ami címet vihetett, azt vitte. :) Ugyanis ő lett a legszebb felnőtt kan, és az összesítésben is ő lett a legszebb angol bulldog. Ezúton is gratulálunk Maximusnak! Íme Szabi Bubival a felvezetéskor:

Az egyik legnagyobb esemény a szombati törpemalc árverés volt. Az árverés teljes összegét a Noé Állatotthonnak ajánlották fel a szervezők. Timi és Robi licitáltak a malacra, emelkedett is az összeg általuk, a 10.000 Ft-os kiinduló árról 20.000 Ft-ra emelkedett. Sajnos ennél tovább nem tudták felemelni, így a malacot is ők "vihették haza", persze nem ez volt a cél, hanem a Noénak minél több összeg gyűjtése. A malacot nem vitték aztán haza, ha jól tudom, a tenyésztőhöz került vissza. Ebből is látszik, Timi és Robi milyen jószívű emberek, mert így a malac is megmaradt a tenyésztőnél, és jótékonykodni is tudtak. :)

Ami pedig különösen jól esett nekünk, hogy Timitől és Robitól kaptunk egy bulldogos fa emléktáblát, amit ezúton is köszönünk!! Erika és Gergő is kapott, és ahogy megbeszéltük, mindenki ki fogja rakni és ha ránézünk, eszünkbe fogunk egymásnak jutni. Még nem tettük ki, de méltó helye a bejárati ajtónkon lesz. :)

Sok-sok program várt minket, néhányon részt is vettünk, nagyon jó volt megint ilyen kutyás környezetben lenni, minden a kuttyokról szólt, nagyon élveztük! A kutya agility pályán persze szokás szerint nem csináltak a mieink semmit, eszükbe sem jutott, hogy a legalacsonyabbra tett akadályt átugorják, vagy átjöjjenek a hengeren. Hiába hívtam őket a túloldalon, inkább megkerülték és úgy rohantak oda hozzám, hogy "itt vagyok, na, hívtál?". Persze a pancsolás az ment, főleg Bubi veszítette el a fejét, ha vizet látott. Tettek ki lépcsőket is idén, hogy be lehessen menni a tóba, hát a vége felé Bubi már nem törődött vele, a partról egyenesen a vízbe ugrott. Rengeteget örömködött a vízben. Külön nagy kedvencei a kihelyezett kis medencék voltak a parton, mindegyikbe belemászott, és elfeküdt, így járta végig az összes kis medencét. :) Ilyen medencéjük Erikáéknak is volt, ebben is rengeteget pancsoltak:

Vasárnap az utolsó parton töltött órákat is tevékenyen töltötte: mint, aki érzi, hogy megyünk haza, rosszalkdoni akart gyorsan és sokat. Mindenkire felugrált, be a tóba, ki a tóból, ellopom a törölközőt, játékok után rohant, elvette a másiktól, minden egyes megmozdulásával a huncutságon törte a fejét. Szegény Gergő ült a fűben és fotózott, és a nagy eszetlenkedésben Bubi Pihével és Almával karöltve nekifutásból feldöntötték Gergőt. Akkorát csattant a fényképezőgép, hogy azt hittük, hogy ripityára tört, és hogy Gergőt vihetjük a kórházba. De hálistennek semmi baj nem történt. Kívülről nézve nagyon fájdalmas lehetett. :( Utólag már csak azt bántuk, hogy miért nem fotózott éppen abban a pillanatban. :) Vagy hogy más miért nem kapta el az ütközés pillanatát. Jó kis képek lehettek volna. :)

A pikniken ott volt Alma testvére, Bora, és anyukája Fetty, aminek külön örültem, mert Alma azóta nem találkozott anyukájával és testvérével, és Szabi sem látta még sosem őket. Külön örültünk, hogy összejött a találkozás, mert hatalmas élmény volt számunkra!

Hatalmas élmény volt számunkra, hogy a legelismertebb és leghozzáértőbb állatorvos, aki a bulldogokra szakosodott, dr. L. Zsargal, a To Love Till Craziness Angol Bulldog Kennel tulajdonosa, és a Kutyavári Állatorvosi Rendelő orvosa is ott volt a rendezvényen, és tudtunk vele beszélgetni, tanácsot kérni. Az összes, minket évek óta foglalkoztató kérdést feltettük neki a kuttyokkal kapcsolatban és mindenre megnyugtató választ adott! Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy személyesen ő nézte meg Almát és Bubit! Vininek, Erikákék kisfiának a szemével van gond már kicsi kora óta. Mindig más indokból a jobb szeme be volt gyulladva, egy jó ideje most azért, mert van egy plusz sor szempillája a szemében, ami nagyon böki a szemét, és ezért állandó gyulladásban volt neki. Megmutatták Zsargalnak, aki azt javasolta, hogy ki kell húzkodni neki szemöldökcsipesszel. Ez számunkra először meghökkentő volt, nem is mertünk nekiállni, de aztán megkértük Zsargalt, hogy mutassa meg, hogyan kell csinálni. Csodák csodája, a kezdeti küzdés után Vininek sikerült néhány perc alatt kihúzni a nem oda való kis szempilláit!! Azért az nem akármilyen érzés volt, hogy Zsargal a maga természetességével fogta, leült a fűbe, és a piknik közepén a vízparton megoldotta azt a gondot, amivel szegény Erikáék hosszú hónapok óta küzdenek, és a saját orvosaik sem tudnak megbírkózni, mert folyamatosan műtétet javasoltak, amit most konkrétan Zsargal sem javasolt jó szívvel. Úgy néz ki, hogy ezzel együtt kell tudni élni, ahogy visszanő a szempilla, mindig ki kell húzkodni. Azt az örömöt, amikor ránéztünk Vinire és mindkét szeme nyitva volt…elmondhatatlan!

Ha már Zsargalnál tartok..volt ott egy tüneményes kis kutyája, ha jól emlékszem, 4 hónapos volt, Csubakkának hívják. Tündéri kis malacka volt, Timi nagyon beleszeretett, de én is szó nélkül vittem volna haza. :)

Rengeteg élmény van bennünk, nagyon jó volt látni bulldogos ismerőseinket, megdögönyözni a kutyákat, új embereket, kuttyokat megismerni. Öröm volt nézni, ahogy játszanak, ahogy pancsolnak, ahogy pihennek.

A szombati égilámpásnál már fel voltunk készülve, ugyanis egyik legszörnyűbb élmény a tavalyi pikniken történt, mikor Bubi nem bírta a sok lámpást, a zenét, a hangzavart és elszökött. :( Rémálmaimban ne jöjjön elő. Ott is az volt a baj, hogy egyedül maradtam velük, mert sajnos két lámpást is kellett gyújtania szegény Szabinak és nem tudott odafigyelni ránk. De ebből tanulva idén nem gyújtottunk egyetlen lámpást sem, tavaly sem akartam igazából, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, így életem egyik legrosszabb élménye történt akkor. De most idén nagyon figyeltünk erre, hátul álltunk meg és nagyon figyeltünk rájuk, nehogy nagyon megijedjenek. Nem is történt baj, nagyon-nagyon szépen sikerült, gyönyörű látvány volt!

A kutyák nagyon sokat játszottak, és utána pedig kétszer annyit pihentek. Vini és Pihe rengeteget gyömöszölték egymást, és hálistennek Alma és Pihe a két amazon csajszi is jóban voltak, nagyon kevés vitájuk volt. Sokkal többet játszottak, mint vitáztak. Öröm volt nézni a kis fejüket, ahogy gyűrik egymást! Erikáék kis kagyló homokozójukat is elhozták, amibe vizet tettünk, hát tényleg olyan jó, hogy hozták, mert nagyon sokat hűsöltek benne a kutyák, Bubi sokszor kisajátította, mert elfeküdt benne. :) De ha nem, akkor meg ki-be ugráltak. Sajnos Pihe annyira nem vízicsibe, úgyhogy őt nagyon nehezen, vagy úgy sem lehetett bekönyörögni a vízbe. Ha nem volt benne víz, Vini drága elfeküdt benne, ő akkor ágynak használta. :) Pihe nagyon kis tündéri lányka, ő is elég domináns, hasonló Almához: szeretetre méltó, de ha kell, odateszi magát. Pihe nagyon nyűgös, mikor ébred, így reggel mindenkit helyrerakott, hogy tudja mindenki, hol a helye, általában Alma volt az áldozat. :) Vagy ha alvásból valaki felébresztette, tuti, hogy valaki megitta a levét, és ez általában szintén Alma volt. :) De persze sokkal több volt a játék és a hülyéskedés, nagyon édik voltak: Vini a kis nyugodt maci, Pihe és Alma az amazon, Bubi meg a néha eszetlen, néha észrevehetetlen uraság. :)

Timiék hoztak világító rudakat, nem tudom, mi a hivatalos neve, olyan, ami egy estén át világít, és a mérete akkora, mint egy karperec. Na, hát teleraktuk magunkat, a csuklónkat és természetesen a kutyákat is, pórázra, nyakörvre, hámra, háát, állati jó ötlet volt, és nagyon-nagyon jól mutattak a mi drágáink!! Így a sötétben is láttuk, ki merre jár, főleg, mikor az égilámpást engedtük fel, mert akkor a világítást is lekapcsolták. Mindig tudtuk, melyik merre jár, tényleg nagyon jó kis találmány!!

Az egyik szervező, Horti Peti fia, Ákos is megintcsak sokat járt a sátraink felé, mindig örültünk, mikor jött hozzánk, nagyon megszerettük. Mindig hozta nekünk a híreket, mikor, mi várható, nagyon kedves, illemtudó gyerkőc, kártyáztunk, beszélgettünk vele sokat. Megnyert egy rajzversenyt is, és Lulu, az egyik kutyájuk pedig első lett a lány angol bulldik szépségversenyén. Ákos nagyon jószívű, az ott nyert tápot azonnal el is vitte a Noésoknak. :)

Szombati napon Robiékhoz lejöttek ismerőseik, Adri és Ricsi Brutival, az angol bulldogjukkal. Hát Brutiba Szabi is és én is első látásra szerelmesek lettünk. Az a kutya egy szeretetgombóc, annyira sajnáltam szegényt, mert annyira akart játszani a többiekkel, hiszen ő friss volt, aznap érkezett, a mieink meg egyik jobbra, másik balra dőlt – hát tüneményes volt, ahogy hívta őket!!! Nyüsszögött, ugatott, piszkálta őket, hogy jöjjenek. :) Alma pedig minden ilyen alkalmon kapni szokott, ő nem szokott olyan fáradt lenni, hogy ne menjen játszani – hát most ez is eljött, szegény Brutival senki sem játszott. :( Úgy sajnáltuk! Annyira megszerettük, leírhatatlan…. Emlékeztet a mi Bubi fiunkra, hasonló volt ő is kölyöknek. :)

Rengeteg az élmény sajnos leírni nem tudok mindent, de a képekből úgyis kiderül, micsoda hangulat volt ott!

Esténként mi is fentmaradtunk, iszogattunk, jókat nevettünk, de végeredményben az 5 nap végig jó kedvben telt, rengeteget nevettünk, jól éreztük magunkat, minden perce tökéletes volt! Még jobban megszerettük Erikáékat és Timiéket, mint ahogy eddig… !!! Meg hát Vini és Pihe…. Imádjuk őket! :)

Az elválás a rosszabbnál is rosszabb volt, de sajnos túl kellett ezen is lenni. Utolsó nap délután már egyfolytában ezen járt az agyam. Tudom, minden eltelik egyszer, de ez most szívszaggató volt. Küzdöttünk a könnyeinkkel rendesen. :( Az utolsó ölelésekből próbáltam erőt meríteni. Hát nem tudom, mennyire sikerült, mert a hazaérkezés utáni 2-3 nap pokolian rossz volt. Talán most már kezdünk visszarázódni, de még most sem könnyű, hiszen annyira jól éreztük magunkat, hogy ebből 5 nap édeskevés. :(

Mindent köszönünk, nagyon jó volt és várjuk a következő pikniket!! :) Kihagyhatatlan volt, de aki mégsem tudott részt venni, vagy nem akart, annak itt egy videó az általunk készített képekből jövő évi kedvcsinálónak:

További képek itt

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai

Címkék: úszás, bulldog piknik, fürdés, játék, kirándulás, velence