A találkára 2011.03.13.-án került sor Pécsen. Régóta egyeztettük Erikával, és most végre összejött.  A március 12.-13.-14.-15.i hosszú hétvégét Dombóváron töltöttük Szabi szüleinél, ami állati jól sikerült, sok sétával, kutyázással. A megrendelt jó idő nem maradt el: fantasztikus tavaszi időt élvezhettünk 4 napig!

Vasárnap délután 4 órára beszéltük meg a találkozót a pécsi Szaturnusz utcai kutyafuttatóra, ahol Erika és Gergő a pécsi bulldogpikniket szokták megtartani. Itt jegyezném meg, hogy mennyire elájultam ettől  kutyafuttatótól, kb. 3 focipálya nagyságú elkerített füves futtató. Példaértékű lenne minden városban, mint pl. Győrben is, mert onnan is nagyon hiányzik egy hasonló hely a kutyáknak. Egyébként Pécs számomra nagyon kedves város, mindig is a szívem csücske volt, persze csak Győr után. Ez viszont még többet emelt a szememben az értékén.

Nos, időben indultunk délután, de sajnos kicsit hosszabb úton sikerült autóznunk, így fél órát várattuk Erikáékat. :( De az a lényeg, hogy megérkeztünk, főleg, hogy nagyon féltem a Mecsekben, mert nem a legjobb és legbiztonságosabb úton közelítettük meg ezt a gyönyörű várost, hanem egy elhagyatott, toldozott-foldozott úton; így alig vártam, hogy meglássuk a Pécs táblát. :) Persze ez is megtörtént, majd navigálási segítséggel megtaláltuk az említett kutyafuttatót. Ott már vártak bennünket, és nem csak Erika,Gergő és Vincent, hanem kedves barátaik, Eszter és Viktor is két kutyájukkal, Pankával és Mollyval. Molly egy tündéri aranyos beagle kutyus, Panka pedig egy szintén tündéri kis mopsz, hát ő különösen levett a lábamról személyiségével és a cukiságával. Haláli fazon. :) Végre megismertük Gergőt is, Erikát is, állatira vártuk már, hogy a netes ismeretségből személyes legyen! Vincentet is végre személyesen is megcsodálhattuk, megdögönyözhettük, már amennyire hagyta, mert hasonlóan a mi fiunkhoz, ő sem az az ölelkezős figura. :) Elmondhatatlan volt végre megfogni, saját szemünkkel látni, mert a rengeteg fotó nem pótol egy ilyen élményt. Bubi és Vini állati jól kijöttek egymással, nem volt semmi gond, ne is legyen sosem, és ezt itt és most le is kopogom. :) Alma hozta a formáját, szaladgált kifulladásig, földig lógott a nyelve, de ez elmondható volt Vincentről és Bubiról is.  Pankával próbálkoztam bratyizni, néha sikerült megsimogatnom a kis drágát. Bubi próbálkozott nála, hátha be tudja cserkészni, de Pankát nem olyan fából faragták, aki minden előzetes randira hívás nélkül odaadja magát, még akkor sem, ha egy ilyen macsóról van szó, mint a mi fiunk. :)

Voltak azért más lány kutyák is, akiknél be tudott próbálkozni. Sokat játszott és elkezdett aztán csajozni, így persze sajnos megint felizgatta magát, és ismét hörgésbe kezdett, ezért megint pórázon végezte. Muszáj volt megkötni, mert megint nem tudta, hogy hol a határ. De annyira élvezte a társaságot, az embereket, a kutyákat, a játékokat, végre nem csak a csajozás volt az első, hanem sokat játszott is. Annyira jó volt látni a kis vigyori pofiját!

Jót beszélgettünk együtt, a kutyák jól érezték magukat, másfél órás szaladgálás után hazafelé vettük az irányt. Bubival még pihentünk egy kicsit, mielőtt betettük volna az autóba, mert a hörgést nem nagyon akarta abbahagyni, de aztán egy negyed óra múlva mi is elindultunk, mert nagyon kezdett sötétedni. Az autózást mindig végiglihegi, nem volt ez most sem másként, csak most hörgés volt a lihegés helyett. Nagyon figyeltünk rá, nehogy gond legyen, de hál’ istennek hazaértünk, és ahogy beért a házba, már abba is hagyta a lihegést és hörgést, úgyhogy tényleg csak az izgatottságtól csinálta. A két kis maszat egyik jobbra, másik balra eldőlt itthon, a vacsira is úgy kellett őket felébreszteni. Vacsi után pedig reggelig aludtak, mint két kis újszülött. :)

Nagyon boldoggá tett minket, hogy ilyen kedves embereket és kedves kutyákat ismertünk meg, és bízom benne, hogy a folytatásra hamarosan sor kerül, amelyről a blogban be fogunk számolni természetesen.

Erika és Gergő, mindent köszönünk, sok puszit küldünk Nektek és természetesen Vincentnek is!

További képek itt

Bubi sokat lihegett a kocsiban

Bubi és Alma hatalmas örömmel robbantak ismét Szabi szüleihez. Ilyenkor mindig első utuk a konyhába vezet, mert ott mindig csinál valami finomat a Papa, mindig főz nekik zöldségeket, husit, májat, rizst. Ezt ők már nagyon jól tudják, és szinte már el is várják.

Késő délután kimentünk a nyaralóba, Gunarasba. Alma babám még nem járt itt, neki ez volt az első alkalom. Nagyon élvezte a sok zöld területet, rögtön felfedezte a nyaraló alsó szintjét (a felső szintre nem mentünk velük, mert nagyon meredek lenne közlekedni velük a lépcsőn). Annyira örültek az új környezetnek. Bubinak nem volt teljesen új, ő már párszor járt itt tavaly, de azért az is régen volt már. Nagyon hamar megszokták az új környezetet.

Hamar megszokták a nyaralót

Első éjjel Bubi szokás szerint (ő mindig ezt csinálja, ha máshol alszunk) nehezen aludt el, sokat mászkált, fel-le ugrott az ágyról, szagolt mindent, de nagy sokára sikerült lepihennie. Alma teljesen más, ő befeküdt az ágyba és reggelig mozdulatlanul aludt. :) Reggel csak kiengedtük őket, hogy végezzék el a dolgukat. De azt tapasztaltuk, hogy Bubi minden gond nélkül meg is teszi, míg Alma csak első este végezte el a dolgát az udvar hátsó részében, már másnap reggel nem, ezért szépen rájöttünk, hogy neki az egész udvar az “otthon” és ő megtanulta, hogy oda nem lehet, csak sétánál, így mindig megvárta a sétákat.

Másnap kicsit szoktattuk őket az egyedülléthez Szabi szüleinél, fél órára magukra hagytuk őket. Itt nem szoktak ők egyedül lenni, de fel kell készülni arra is, ha netán együtt elmegyünk valamerre a szülőkkel, akkor bátran otthon hagyhassuk őket. Itthon nincs gond, már megszokták, hogy vannak egyedül is. A fél óra jól telt, biztosan megy majd a hosszabb idő is. :)

Nagyon élveztük a napi többszöri sétát Gunarasban. A legjobban itt szeretjük sétáltatni őket. Ez egy nyaralóövezet, gyönyörű házakkal, rendben tartott udvarokkal, utcákkal,  csak nyaralók vannak (persze biztos itt is laknak kint, de ez csak kevés %), így nem sok kutya él az udvarban, akik a séta alatt végig ugatnának a kerítés mellett. Így el lehetett engedni őket, hatalmasakat sétáltunk, nincsen nagy autóforgalom. Állati jó volt, imádtuk mind a négyen. Voltak olyan utcák, ahol a füves rész nem volt teljesen lenyírva, és Alma imádja, ha csiklandozza a fű, és ezek előtt a ház előtt mindig dilló lesz, és rohan-rohan és próbálja elkapkodni a fűszálakat. :) Késő este is mindig sétáltunk, nagy volt az élet, sok buli volt, szólt a zene. :) A nyaralók meg kevesen tudtak elmenni szó nélkül Bubi és Alma mellett, és jó volt, hogy mindenki megszeretgette őket. Ennek csak Almáék örültek jobban. :)

Egyik meleg délután Vikiék medencéjét is felfújtuk, amit ezúton köszönünk (bocsi, hogy felfújtuk, de nem tudtuk visszaadni sajnos, így úgy gondoltuk, hogy legyen még egyszer kihasználva), és eresztettünk vizet bele. Alma még nem nagyon játszott ilyen medencében, nem is értette, hogy mit kellene kezdeni vele. Nagy nehezen rájött, hogy be kellene mászni, de akkor meg ráállt a kis tappancsával a szélére és a víz meg ömlött kifelé, ő meg csak nézett utána. :) Annyira édes volt. :) Aztán végül sikerült vízveszteség nélkül bemásznia, akkor meg csak állt benne, hogy “Na, itt meg mit kellene csinálnom?”. Beraktunk neki egy-két játékot, akkor ráérzett az ízére, és elkezdett játszani, pofozgatta a vízben a játékot. Nagyon élvezte.

Hogy is van ez?

Alma pancsol a kiskacsájával

Tetszett nekik a környezet, jól érezték magukat, ezért szomorúan vették tudomásul,mikor elkezdtünk pakolni, és a vasárnap hajnali indulás után délelőtt haza is érkeztünk.De persze azért nem bánták, amikor hazaérkeztünk, mert ők is tudják: Mindenütt jó, de legjobb otthon.

Kis családunk

További képek itt

Múlt héten sikerült eljutnunk, de még sajnos most is túl magas a vízszint, rengeteg helyen sár van, teljesen átrendezte a medret a víz. Persze ez Bubit és Almát nem érdekelte, sőt, így még jobb volt. Nem is tudtunk messzire elsétálni, mert elég sok helyen nem tudtunk a vizen átkelni. De ez persze csak nekünk okozott gondot, mert Bubi és Alma gond nélkül áttrappoltak a patakon. Elég sok iszapos rész is volt, az egyikbe Bubi nagy örömmel belevetette magát, aztán meglepődött, amikor a sűrű iszapból alig tudott kiszállni. Mikor végre kikepesztette magát, a lábait, az oldalát és a hasát sűrű iszap fedte, kapott egy kis iszappakolást. :) Nagyon nem keseríthette el, mert ment egy kört és újra, most már belesétálva merült el benne. Ekkor már kiparancsoltam onnan, nem akartam, hogy elmerüljön benne, mert a kis kuka nem tudja, hogy ez milyen veszélyes is lehet.

Almának teljesen új volt a környezet, még soha életében nem járt itt. Annyira boldog volt, hogy szaladgált fel-alá, de nem úgy mint afféle kislány, hanem mint egy őrült dúvad, röfögve rohangált ide-oda. Mi sétáltunk és közben ő meg előrefutott, visszafutott, futkározott – tündéri aranyos volt. Persze voltak magas részek is, ahol attól féltünk, hogy nem fog tudni lefékezni a nagy rohanásban, és féltünk, hogy lezuhan a nagy semmibe, így a meredekebb részen visszafordultunk. Akkor meg lefelé kezdett el rohanni, alig tudott megállni. :) Bubi is nagyon élvezte a dolgot, ő is eszetlenkedett, de vele óvatosabban bántunk, ő sokat volt pórázon, de ezt csak azzal érdemelte ki, hogy ő elég jó “felfedező”, és nem igazán híres arról, hogy visszajöjjön, ha hívjuk.

Természetesen idén is tartottunk pihenőt egy pihenőhelyen, készültem szendvicsekkel nekünk, meg virslikarikákkal és sajtkockákkal a kuttyoknak. Olyan édesen majszolták a finomságokat, ilyenkor mindegyik olyan jól viselkedik, ülnek és türelmesen várják, hogy milyen finom falatot kapnak.

Utána még pancsoltak egyet a vízben, Szabi köveket dobált a vízbe, ezt nagyon élvezték. Aztán szépen elindultunk az autó felé, és továbbutaztunk.

További képek itt

Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

Vikivel és Csabival tölthettük a hosszú hétvégét, amely augusztus 20-21-22-23-án volt, Szabiék dombóvári nyaralójában. Csütörtök délelőtt már tűkön ülve vártuk Barátainkat a nyaralónál (amelyet ezúton is köszönünk, hogy a rendelkezésünkre bocsátották Szabi szülei). Bubi mit sem sejtve örömködött, neki már az különleges volt, hogy a nyaralóban lehet, nagyon szeret ott lenni.  A forgalom sajnos Csabiék ellen volt, csak nagy harc árán tudtak átjutni a hosszú hétvége miatt feltorlódott autótömegen, de szerencsére gond nélkül megérkeztek. Joey és Daisy a két kis franciabulldog keresztgyerekünk az árnyékolt hátsó ülésen utazott, hálistennek nem esett bajuk a hőségben.
Nagy öröm volt, hogy újra találkoztunk, nagyon hiányoztak már nekünk! Az internet csodákra képes, mert tudjuk tartani naponta a kapcsolatot, de nem pótolja az ilyen találkozásokat, amire hálistennek nyáron havonta sor kerülhetett! Kimondhatatlanul örültünk augusztusban is, hogy 4 teljes nap áll előttünk!

Az idő nagyon meleg volt, ezért rögtön Viki fel is fújta a medencét, amit ők  hoztak és engedtünk bele vizet, hogy a kuttyok pancsolhassanak.

Fújjad, Vikus!

Mindhárom drágaság fürcsizett benne, nagyon élvezték, hűtötték a testüket a nagy hőségben. Rengeteget pancsoltak! Ki a medencéből, be a medencébe, belefetrengünk, beleiszunk, utána hempergünk, vissza a medencébe… szépen bepanírozták magukat, úgyhogy három koszos kis rosszcsont lett belőlük. :)

Önfeledt pancsolás

Így aztán még lihegni sem lihegtek, hanem még fogócskázni is tudtak az árnyékos udvarban egész álló nap. Bubi drágám szokás szerint estére totál kipurcant, de ő nem az a fajta, aki képes elfeküdni, ha mások játszanak! Ha valamelyik kutya megmozdult, már ment is utána, és ment a játék. Az utolsó napokon viszont már a külvilágot kizárva aludt a kedvenc helyein, ekkor már a Babákon is inkább a fáradtság, mint a huncutság látszott.

Persze két nap alatt nagyon elfáradt, így  péntek este megkértük Szabi szüleit, hogy hadd aludjon náluk egy éjszakát, hogy kipihenhesse magát.  De ezt leszámítva Bubi a többi éjszakát velünk töltötte. Hát az éjszakák haláliak voltak. Joey drágaságom a felső szinten az előtérben aludt egyik éjszaka, Bubival mi meg az alsó szinten, hát ez a két kis kópé felváltva horkolt, csak úgy zengett a nyaraló a bulldoghorkolástól. :) De ez zene volt füleinknek, ez az alapzaj az alváshoz. :)

Sajnos a nagy hőség miatt kirándulni nem tudtunk elmenni, pedig nagyon szerettünk volna. Na, nem mintha unatkoztunk volna, mert egyetlen perc sem telt unalommal! Sőt valamire még idő sem jutott, erről szerintem a kuttyoknak is ez a véleményük. :) Isteni kajákat csináltunk bográcsban, Activityztünk, beszélgettünk rengeteget és ezeket a kuttyok ugyanúgy élvezték, mert végig velük voltunk, bármit csináltunk, ők ott voltak.

Jók voltatok, srácok!

De mi is jók voltunk!

Amíg mi játszottunk, ők futkároztak, botoztak, játszottak. Kaptak egy darab slagot, amivel aztán képesek voltak órákig eljátszani. Húzkodták egymással, aki megszerezte az rohant rögtön vele és csak magának akarta. Persze csak addig volt élvezetes, amíg a többi “üldözte”.

Húúúúzzááátooook!!!

Joey és Daisy kedvenc helye a hintaágy lett, éjszakába nyúló beszélgetéseink alatt legtöbbször szüleik mellett összegömbölyödve pihenték ki a rengeteg játékot.

Nagyon fáradtak vagyunk

Egyik nap kicsit körülnéztünk a nagy melegben, megmutattuk a belvárost Csabiéknak, addig a kutyákra Szabi szülei vigyáztak, így mi el tudtunk menni egy-két boltba is. A szülők már örömmel várták, hogy menjünk végre valahová, hogy ők pesztrálhassák a három kópét, ők is nagyon megszerették a két kis franciabulldit. (hát lehet őket nem szeretni???)

Egyik nap az utószülinapra is sor került, ahol vízilufikkal játszottak a kutyusok. Bár hozzáteszem, mi sem voltunk semmik, ahogy végignéztem Vikin, Csabin és Szabin (no és persze magamon), azt vettem észre, hogy legalább annyira, ha nem jobban élvezzük a vízilufizást, mint a kis drágáink. :)

Hoppáá!

Nagyon jó videók és képek készültek erről az őrületről! :)

A búcsúzás nagyon rossz volt, mert egy gyönyörű 4 napot zárt le. Nehéz volt utána összecsomagolni és hazamenni, de ha nem lett volna ilyen nehéz, akkor jó sem lett volna… :)

Pénteken délután Tamás jött értünk autóval, Bubi nagyon örült, hogy kocsikázhat,  mert nagyon imádja! Nem számít, hogy kinek a kocsija, ő örömmel száll be bármelyik autóba. Ahogy megérkeztünk, a kuttyok rögtön játékba kezdtek. Pontnak nagyon tetszett Bubi gumicsirkéje, Bubinak pedig Pont kajája, amit igyekezett is minél gyorsabban elpusztítani.

Sokat játszottak együtt, persze a mi kiskutyánk nem bírt leállni szokás szerint, Pont száját folyamatosan nyalogatta, és nem hagyta békén még akkor sem, mikor lefeküdt pihenni.

Az éjszaka elég lassan telt, mert mi lent aludtunk a lakás alsó részén, Katáék pedig fent hárman. Namost Bubi egész éjjel arra várt, hogy Pont egyszer csak megjelenik a lépcsőfordulóban és az éjszaka közepén lejön hozzá játszani. Ez persze nem így történt, így reggel már kiéhezetten várta, hogy végre lejöjjön. :) Aludni talán részletekben aludt egy órát, ahogy én is, de fáradtságnak nyomát sem mutatta. (én annál inkább…) Persze miután hazaérkeztünk, az egész napot végigaludta. :)

Nézzétek meg az erről készült videót!

Még a hét elején szemeltem ki ezt a helyet, ugyanis láttam róla fényképeket és olvsatam élménybeszámolókat. Állítólag ez az ország egyik legszebb túraútvonala és ezzel – habár nincs túl sok összehasonlítási alapunk – mi is egyet értünk.

Úgy terveztük, hogy reggel korán elindulunk, nehogy a nagy hőségben kelljen utazni. Ennek ellenére csak fél kilenc körül keltünk útra. Elkészültek a szenyók, mindent bepakoltunk és bepattantunk az autóba.
Az út innen Győrből nagyon rövid, 40 perc alatt odaértünk. Persze a nap már szemtelenül égetett minket a autóban, de legalább jó időnk volt. Az úticélunk Vinye volt, ami Bakonyszentlászló mellet van.
A vasútállomás mellett parkoltunk. Egy kis tábla rögtön jelezte a turistaútvonalakat, mi kiválasztottuk azt, ami végig a Cuha patak mellett megy. Elvégre főleg azért jöttünk ide, mert a Bubus imádja a vizet.
Az állomástól egyáltalán nincs messze a völgy, csak pár száz méterre. Ott már jó hűvös várt minket, mert a fák hatalmas lombkoronái mindent árnyékba borítanak. Bubi alig bírt magával: rángatott, rohant, nagyon kiakasztó volt:) De még nem lehetett elengedni, ugyanis marha sokan voltak.
Nem mentük túl sokat, de azon a kevés úton is legalább négyszer keresztezte az utunkat a patak, de simán át lehetett rajta gyalogolni. Bubust alig lehetett kikönyörögni a vízből, visszafelé az út nagy részét ott tette meg, mi meg az úton gyalogoltunk mellette.

Nagyon sok pihenő van, ahol padok, asztalok, tűzrakó helyek vannak. Az egyiknél mi is megálltunk falatozni. Mi szendvicset, Bubi virsli karikákat evett. Kicsit pihentünk, aztán elindultunk visszafelé. Találkoztunk két kutyával is, az elsőt szinte egyáltalán nem merte odaengedni a gazdája a mi “fenevadunkhoz”.

Nagyon jó élmény volt! Gyönyörű a vidék, a terep nagyon egyszerű, még kisgyerekekkel is jó szórakozás. Minden bulldogos próbálja ki, főleg azok, akiknek a kutyája szereti a vizet! Ja igen, a patak nagyon sekély, tehát nem kell, hogy a kutyus úszni tudjon, viszont nagyon fogja élvezni!

További képeket itt találtok.

Már nagyon vártuk ezt a kis pihenést, nagyon nehezen jött el a várva-várt időpont, pedig csak egy hónapot kellett várni. Nagyon be voltunk sózva. Szerveztünk bográcsozást, beszereztük az alapanyagot, megterveztük a kajákat…

Aztán végre eljött a nagy nap! Pénteken reggel már az ismerős útvonalon haladtunk eltántoríthatatlanul. Ennek ellenére sikerült eltévednünk, Székesfehérvárról rossz felé jöttünk le. Ennek köszönhetően mi érkeztünk meg utolsónak a kempingbe.

Ott volt már a JoeyDaisy család és Wini-ék is. Bubi egyből közéjük vetette magát és kezdődhetett a játék. Illetve csak kezdődhetett volna, mert megérkezett a rossz idő. Elekzdett esni az eső, ami majdnem egész nap zuhogott, ezért a pénteket a sátorban töltöttük.

Estére elállt az eső és kimerészkedhettünk. Gyorsan kreáltunk tüzet és a lányok elkezdték csinálni a vacsit. A kutyák is feléledtek és ismét elindult a játék.

Előkerült a házi pálesz is, ami igen csak meghozta a hangulatot:)

Pénteken hivatalosan is keresztszülők lettünk! Újdonsült keresztgyerekeink Joey és Daisy! Ezúton is köszönjük Vikinek és Csabinak a megtisztelő felkérést!

A péntek este nagyon jól telt a figyelemre méltó mennyiségű pálinka elfogyasztása és az isteni lecsó miatt. A kutyusok lassan elfáradtak, mi még üldögéltünk a tűznél, majd nyugovóra tértünk.

Szombaton nagyon szép időnk volt! A lurkók is nagyon élvezték. Ekkor már levittük őket a partra is, hogy egy kicsit felfrissüljenek, meg hogy a lányok közben titokban felfújhassák a lufikat Csabi szülinapi meglepetés bulijához.

Volt torta is, amiről nem tudok mit mondani, ugyanis nem ettem belőle, de finomnak látszott:) A kutyák inkább a lufikért voltak oda, eszméletlen volt, hogy mit műveltek! Csak Bubi volt kihúzó, ő természetesen rettegett a lufiktól, ezért tisztes távolból nézte a játékot.

Estére már az összes picur hulla fáradt volt, de ez rólam is elmondható volt.

A vasárnap punnyadással indult, a kutyák is csak heverésztek. De aztán lementünk a partra egy utolsó nagy fürdőzésre. Bubi egy rögtönzött hidroterápiában vett részt, amit annyira nem élvezett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeztünk egy kutya úszóversenyt. A résztvevők: Bubi, Joey, Daisy, Wini, Szotyi. Hát erről nem is lehet mit írni, ez a videó magért beszél.

A finom pörkölt elfogyasztása után már fenyegetően közlegett a búcsúzás. Sajnos ez a pillanat is eljött és mindenki szépen haza indult este felé. Rossz érzés volt, mert nagyon jól éreztük magunkat, de az élmények most is kárpótoltak!

További képek és videók itt

Annyira jól éreztük magunkat, hogy nem tudunk leállni. Igaz, hogy most sokkal szerényebb létszámmal, de megint ott leszünk. Az árak most is barátságosak lesznek, ugyanis 30%-os bulldog kedvezményt kaptunk.

Az élményeket nagyon nehéz szavakba önteni, ezért készült egy videó a legjobb jelenetekből.