Már hetekkel előtte megterveztük, mi hogyan lesz, mikor indulunk. Sajnos csak 5 napot tudtunk lent tölteni, mehettünk volna korábban is, mert Timiék már pénteken, Erikáék pedig hétfőn lementek, mi csak szerdán érkeztünk, de így is felejthetetlen 5 napot töltöttünk el együtt!

Szerdán kora reggel indultunk, mindenképp időben akartunk érkezni, mert nagyon meleget mondtak, nem akartuk, hogy túlhevüljenek a kuttyok a kocsiban. Rengeteg csomaggal felpakolva indultunk neki az útnak, félő volt, hogy mi sem férünk be az autóba, de Szabi mint mindig, most is ügyesen megoldotta a pakolást, így be tudtunk préselődni az autóba. Bubi természetesen izgatottan várta, hogy hová megyünk, Alma pedig szokás szerint végigaludta az utat. Mikor megláttuk a Panoráma Kempinget, nagy boldogság töltötte el a szívünket. Jó volt újra látni a környéket, az embereket, az ismerős fákat, épületeket, sátrakat. 8 óra körül érkeztünk, a többiek már reggeli kávéjukat kortyolták. Kirobbantunk szinte az autóból, annyira vártuk már a viszontlátást. Kutya, ember mindenki kölcsönösen üdvözölte egymást. Nagyon jó volt újra látni Őket!!! Bubi születésnapjára kapott egy nagyon jópofa játékot, de persze Alma sem maradt ki, mert őt is meglepték egy szuper kis csipogós játékkal. Mi is odaadtuk a hápogó vízilovakat Vininek és Hópihének, aminek nagyon-nagyon örültek.

A szerdai napon túl sokan még nem voltak, majd csütörtöktől szépen érkeztek a vendégek, most is persze a szombati nap volt a legnépszerűbb. Tavaly megismertük Verát és Lacit, a két önkéntest a Noé Állatotthon Bulldog fajtamentői közül, de most kicsit közelebbi kapcsolatba is tudtunk kerülni, sokat beszélgettünk velük. Jelenleg egy saját mentett kutyájuk, Zoé, és egy ideiglenesen örökbefogadott csupaszív bulldog kisfiú, Babe (Zokni) él velük.

Sajnos Babe-nek egy veleszületett betegség miatt két csigolyája deformálódott, ebből egyik az ágyéki csigolyája, emiatt az idegpályák is sérültek és nem tudja tartani a vizeletét és a székletét, ezért folyamatosan pelenkázni kell, de ezt ő nagyon jól tűri. Ezenkívül még vesehomokja is van, amire szedni kell neki mindig gyógyszert. Csodálatos egyébként, hogy a kutyák mennyire alkalmazkodó lények, nem nyafognak, nekik nincs szükségük sajnálatra. Mindennel megbírkóznak, és boldogok a bőrükben úgy, ahogy vannak, nem kérik, hogy sajnáld őket, nem is tudnak vele mit kezdeni. Sokat tanulhatnánk tőlük. Babe-nek ez a normális élet, és ő köszöni szépen, nagyon boldog kiskutya, a maga szerteleneségével, kedvességével, huncutságával és rosszalkodásával – teljesen olyan, mint más 8 hónapos fiú kiskutyus. Rendkívül okos és szeretetreméltó, mindegyikünknek elrabolta a szívét! Vera és Laci pedig remek emberek, rengeteget tesznek érte, és a többi kutyusért. Babe történetét és további képeket Babe-ről itt találhattok:

http://www.bulldogmentes.hu/index.php?pid=2&cid=116 

Másik kedvencünk Zoé volt, aki pedig úgy láttuk, egy extrém nyugodt kutya, bár ennyi idő alatt nem lehet teljesen megismerni, de itt 5 napig a nyugodt formáját hozta. Tündéri kis csajszi, Szabi is és én is nagyon beleszerettünk.

Nagyon örültem, hogy a Noésok is idén ott voltak a pikniken, ugyanis végre megismerhettem őket személyesen is. Sajnos volt egy rossz tapasztalatom velük, 2009 év végén akartunk örökbefogadni egy angol bulldog kislányt, Laput, de sajnos az akkori bulldogmentés vezetője egy lehetetlen ember volt, nem tudtunk zöldágra vergődni vele, gyakorlatilag nem tudtuk örökbefogadni a kutyust. Akkor kicsit elvesztetem a bizodalmamat, de ezt a személyes kontakt a jelenlegi vezetővel és a többi önkéntessel teljesen megváltoztatta.

Vásároltunk Noés pólót, aminek annyira örülök. :) A Noés stand is nagyon tetszett, voltak fotómontázsok a mentett kutyusokról, valamint szombaton két videót is lejátszottak, az egyik egy szomorúbb, szívszorongató videó a munkájukról, a másik pedig vidámabb pillanatokról szólt. Íme a két videó:

Az időjárás kegyes volt velünk, mert csak egy nap volt hidegebb, amikor szélvihar volt egész este, majd másnap is, ha jól emlékszem, ez pénteken volt. Ezt leszámítva csodálatos, meleg nyári, piknikezős időnk volt! 

A pikniken Bulldog Szépségversenyre is sor került, melynek bírója, Hollósi Frigyes volt, ő volt a rendezvény fővédnöke. Felnőtt kan kategóriába neveztük Bubit is, valamint Erika és Gergő Vinit; Timi és Robi pedig felnőtt szuka kategóriában Hópihét. Hópihe a tavalyi szépségversenyt szuka kategóriában megnyerte, sajnos idén nem lépett dobogóra, ahogy a fiúk sem. De egyikünk sem ezért indult, hanem legfőképp azért, mert az 1500 Ft-os nevezési díjból 500 Ft a Noé Állatotthonnak ment, így is valamennyit tudtunk segíteni. Meg persze jó móka volt. :) De hát nekünk nem sok esélyünk volt Maximus mellett, aki ami címet vihetett, azt vitte. :) Ugyanis ő lett a legszebb felnőtt kan, és az összesítésben is ő lett a legszebb angol bulldog. Ezúton is gratulálunk Maximusnak! Íme Szabi Bubival a felvezetéskor:

Az egyik legnagyobb esemény a szombati törpemalc árverés volt. Az árverés teljes összegét a Noé Állatotthonnak ajánlották fel a szervezők. Timi és Robi licitáltak a malacra, emelkedett is az összeg általuk, a 10.000 Ft-os kiinduló árról 20.000 Ft-ra emelkedett. Sajnos ennél tovább nem tudták felemelni, így a malacot is ők "vihették haza", persze nem ez volt a cél, hanem a Noénak minél több összeg gyűjtése. A malacot nem vitték aztán haza, ha jól tudom, a tenyésztőhöz került vissza. Ebből is látszik, Timi és Robi milyen jószívű emberek, mert így a malac is megmaradt a tenyésztőnél, és jótékonykodni is tudtak. :)

Ami pedig különösen jól esett nekünk, hogy Timitől és Robitól kaptunk egy bulldogos fa emléktáblát, amit ezúton is köszönünk!! Erika és Gergő is kapott, és ahogy megbeszéltük, mindenki ki fogja rakni és ha ránézünk, eszünkbe fogunk egymásnak jutni. Még nem tettük ki, de méltó helye a bejárati ajtónkon lesz. :)

Sok-sok program várt minket, néhányon részt is vettünk, nagyon jó volt megint ilyen kutyás környezetben lenni, minden a kuttyokról szólt, nagyon élveztük! A kutya agility pályán persze szokás szerint nem csináltak a mieink semmit, eszükbe sem jutott, hogy a legalacsonyabbra tett akadályt átugorják, vagy átjöjjenek a hengeren. Hiába hívtam őket a túloldalon, inkább megkerülték és úgy rohantak oda hozzám, hogy "itt vagyok, na, hívtál?". Persze a pancsolás az ment, főleg Bubi veszítette el a fejét, ha vizet látott. Tettek ki lépcsőket is idén, hogy be lehessen menni a tóba, hát a vége felé Bubi már nem törődött vele, a partról egyenesen a vízbe ugrott. Rengeteget örömködött a vízben. Külön nagy kedvencei a kihelyezett kis medencék voltak a parton, mindegyikbe belemászott, és elfeküdt, így járta végig az összes kis medencét. :) Ilyen medencéjük Erikáéknak is volt, ebben is rengeteget pancsoltak:

Vasárnap az utolsó parton töltött órákat is tevékenyen töltötte: mint, aki érzi, hogy megyünk haza, rosszalkdoni akart gyorsan és sokat. Mindenkire felugrált, be a tóba, ki a tóból, ellopom a törölközőt, játékok után rohant, elvette a másiktól, minden egyes megmozdulásával a huncutságon törte a fejét. Szegény Gergő ült a fűben és fotózott, és a nagy eszetlenkedésben Bubi Pihével és Almával karöltve nekifutásból feldöntötték Gergőt. Akkorát csattant a fényképezőgép, hogy azt hittük, hogy ripityára tört, és hogy Gergőt vihetjük a kórházba. De hálistennek semmi baj nem történt. Kívülről nézve nagyon fájdalmas lehetett. :( Utólag már csak azt bántuk, hogy miért nem fotózott éppen abban a pillanatban. :) Vagy hogy más miért nem kapta el az ütközés pillanatát. Jó kis képek lehettek volna. :)

A pikniken ott volt Alma testvére, Bora, és anyukája Fetty, aminek külön örültem, mert Alma azóta nem találkozott anyukájával és testvérével, és Szabi sem látta még sosem őket. Külön örültünk, hogy összejött a találkozás, mert hatalmas élmény volt számunkra!

Hatalmas élmény volt számunkra, hogy a legelismertebb és leghozzáértőbb állatorvos, aki a bulldogokra szakosodott, dr. L. Zsargal, a To Love Till Craziness Angol Bulldog Kennel tulajdonosa, és a Kutyavári Állatorvosi Rendelő orvosa is ott volt a rendezvényen, és tudtunk vele beszélgetni, tanácsot kérni. Az összes, minket évek óta foglalkoztató kérdést feltettük neki a kuttyokkal kapcsolatban és mindenre megnyugtató választ adott! Nagyon-nagyon boldogok voltunk, hogy személyesen ő nézte meg Almát és Bubit! Vininek, Erikákék kisfiának a szemével van gond már kicsi kora óta. Mindig más indokból a jobb szeme be volt gyulladva, egy jó ideje most azért, mert van egy plusz sor szempillája a szemében, ami nagyon böki a szemét, és ezért állandó gyulladásban volt neki. Megmutatták Zsargalnak, aki azt javasolta, hogy ki kell húzkodni neki szemöldökcsipesszel. Ez számunkra először meghökkentő volt, nem is mertünk nekiállni, de aztán megkértük Zsargalt, hogy mutassa meg, hogyan kell csinálni. Csodák csodája, a kezdeti küzdés után Vininek sikerült néhány perc alatt kihúzni a nem oda való kis szempilláit!! Azért az nem akármilyen érzés volt, hogy Zsargal a maga természetességével fogta, leült a fűbe, és a piknik közepén a vízparton megoldotta azt a gondot, amivel szegény Erikáék hosszú hónapok óta küzdenek, és a saját orvosaik sem tudnak megbírkózni, mert folyamatosan műtétet javasoltak, amit most konkrétan Zsargal sem javasolt jó szívvel. Úgy néz ki, hogy ezzel együtt kell tudni élni, ahogy visszanő a szempilla, mindig ki kell húzkodni. Azt az örömöt, amikor ránéztünk Vinire és mindkét szeme nyitva volt…elmondhatatlan!

Ha már Zsargalnál tartok..volt ott egy tüneményes kis kutyája, ha jól emlékszem, 4 hónapos volt, Csubakkának hívják. Tündéri kis malacka volt, Timi nagyon beleszeretett, de én is szó nélkül vittem volna haza. :)

Rengeteg élmény van bennünk, nagyon jó volt látni bulldogos ismerőseinket, megdögönyözni a kutyákat, új embereket, kuttyokat megismerni. Öröm volt nézni, ahogy játszanak, ahogy pancsolnak, ahogy pihennek.

A szombati égilámpásnál már fel voltunk készülve, ugyanis egyik legszörnyűbb élmény a tavalyi pikniken történt, mikor Bubi nem bírta a sok lámpást, a zenét, a hangzavart és elszökött. :( Rémálmaimban ne jöjjön elő. Ott is az volt a baj, hogy egyedül maradtam velük, mert sajnos két lámpást is kellett gyújtania szegény Szabinak és nem tudott odafigyelni ránk. De ebből tanulva idén nem gyújtottunk egyetlen lámpást sem, tavaly sem akartam igazából, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, így életem egyik legrosszabb élménye történt akkor. De most idén nagyon figyeltünk erre, hátul álltunk meg és nagyon figyeltünk rájuk, nehogy nagyon megijedjenek. Nem is történt baj, nagyon-nagyon szépen sikerült, gyönyörű látvány volt!

A kutyák nagyon sokat játszottak, és utána pedig kétszer annyit pihentek. Vini és Pihe rengeteget gyömöszölték egymást, és hálistennek Alma és Pihe a két amazon csajszi is jóban voltak, nagyon kevés vitájuk volt. Sokkal többet játszottak, mint vitáztak. Öröm volt nézni a kis fejüket, ahogy gyűrik egymást! Erikáék kis kagyló homokozójukat is elhozták, amibe vizet tettünk, hát tényleg olyan jó, hogy hozták, mert nagyon sokat hűsöltek benne a kutyák, Bubi sokszor kisajátította, mert elfeküdt benne. :) De ha nem, akkor meg ki-be ugráltak. Sajnos Pihe annyira nem vízicsibe, úgyhogy őt nagyon nehezen, vagy úgy sem lehetett bekönyörögni a vízbe. Ha nem volt benne víz, Vini drága elfeküdt benne, ő akkor ágynak használta. :) Pihe nagyon kis tündéri lányka, ő is elég domináns, hasonló Almához: szeretetre méltó, de ha kell, odateszi magát. Pihe nagyon nyűgös, mikor ébred, így reggel mindenkit helyrerakott, hogy tudja mindenki, hol a helye, általában Alma volt az áldozat. :) Vagy ha alvásból valaki felébresztette, tuti, hogy valaki megitta a levét, és ez általában szintén Alma volt. :) De persze sokkal több volt a játék és a hülyéskedés, nagyon édik voltak: Vini a kis nyugodt maci, Pihe és Alma az amazon, Bubi meg a néha eszetlen, néha észrevehetetlen uraság. :)

Timiék hoztak világító rudakat, nem tudom, mi a hivatalos neve, olyan, ami egy estén át világít, és a mérete akkora, mint egy karperec. Na, hát teleraktuk magunkat, a csuklónkat és természetesen a kutyákat is, pórázra, nyakörvre, hámra, háát, állati jó ötlet volt, és nagyon-nagyon jól mutattak a mi drágáink!! Így a sötétben is láttuk, ki merre jár, főleg, mikor az égilámpást engedtük fel, mert akkor a világítást is lekapcsolták. Mindig tudtuk, melyik merre jár, tényleg nagyon jó kis találmány!!

Az egyik szervező, Horti Peti fia, Ákos is megintcsak sokat járt a sátraink felé, mindig örültünk, mikor jött hozzánk, nagyon megszerettük. Mindig hozta nekünk a híreket, mikor, mi várható, nagyon kedves, illemtudó gyerkőc, kártyáztunk, beszélgettünk vele sokat. Megnyert egy rajzversenyt is, és Lulu, az egyik kutyájuk pedig első lett a lány angol bulldik szépségversenyén. Ákos nagyon jószívű, az ott nyert tápot azonnal el is vitte a Noésoknak. :)

Szombati napon Robiékhoz lejöttek ismerőseik, Adri és Ricsi Brutival, az angol bulldogjukkal. Hát Brutiba Szabi is és én is első látásra szerelmesek lettünk. Az a kutya egy szeretetgombóc, annyira sajnáltam szegényt, mert annyira akart játszani a többiekkel, hiszen ő friss volt, aznap érkezett, a mieink meg egyik jobbra, másik balra dőlt – hát tüneményes volt, ahogy hívta őket!!! Nyüsszögött, ugatott, piszkálta őket, hogy jöjjenek. :) Alma pedig minden ilyen alkalmon kapni szokott, ő nem szokott olyan fáradt lenni, hogy ne menjen játszani – hát most ez is eljött, szegény Brutival senki sem játszott. :( Úgy sajnáltuk! Annyira megszerettük, leírhatatlan…. Emlékeztet a mi Bubi fiunkra, hasonló volt ő is kölyöknek. :)

Rengeteg az élmény sajnos leírni nem tudok mindent, de a képekből úgyis kiderül, micsoda hangulat volt ott!

Esténként mi is fentmaradtunk, iszogattunk, jókat nevettünk, de végeredményben az 5 nap végig jó kedvben telt, rengeteget nevettünk, jól éreztük magunkat, minden perce tökéletes volt! Még jobban megszerettük Erikáékat és Timiéket, mint ahogy eddig… !!! Meg hát Vini és Pihe…. Imádjuk őket! :)

Az elválás a rosszabbnál is rosszabb volt, de sajnos túl kellett ezen is lenni. Utolsó nap délután már egyfolytában ezen járt az agyam. Tudom, minden eltelik egyszer, de ez most szívszaggató volt. Küzdöttünk a könnyeinkkel rendesen. :( Az utolsó ölelésekből próbáltam erőt meríteni. Hát nem tudom, mennyire sikerült, mert a hazaérkezés utáni 2-3 nap pokolian rossz volt. Talán most már kezdünk visszarázódni, de még most sem könnyű, hiszen annyira jól éreztük magunkat, hogy ebből 5 nap édeskevés. :(

Mindent köszönünk, nagyon jó volt és várjuk a következő pikniket!! :) Kihagyhatatlan volt, de aki mégsem tudott részt venni, vagy nem akart, annak itt egy videó az általunk készített képekből jövő évi kedvcsinálónak:

További képek itt

Múlt héten sikerült eljutnunk, de még sajnos most is túl magas a vízszint, rengeteg helyen sár van, teljesen átrendezte a medret a víz. Persze ez Bubit és Almát nem érdekelte, sőt, így még jobb volt. Nem is tudtunk messzire elsétálni, mert elég sok helyen nem tudtunk a vizen átkelni. De ez persze csak nekünk okozott gondot, mert Bubi és Alma gond nélkül áttrappoltak a patakon. Elég sok iszapos rész is volt, az egyikbe Bubi nagy örömmel belevetette magát, aztán meglepődött, amikor a sűrű iszapból alig tudott kiszállni. Mikor végre kikepesztette magát, a lábait, az oldalát és a hasát sűrű iszap fedte, kapott egy kis iszappakolást. :) Nagyon nem keseríthette el, mert ment egy kört és újra, most már belesétálva merült el benne. Ekkor már kiparancsoltam onnan, nem akartam, hogy elmerüljön benne, mert a kis kuka nem tudja, hogy ez milyen veszélyes is lehet.

Almának teljesen új volt a környezet, még soha életében nem járt itt. Annyira boldog volt, hogy szaladgált fel-alá, de nem úgy mint afféle kislány, hanem mint egy őrült dúvad, röfögve rohangált ide-oda. Mi sétáltunk és közben ő meg előrefutott, visszafutott, futkározott – tündéri aranyos volt. Persze voltak magas részek is, ahol attól féltünk, hogy nem fog tudni lefékezni a nagy rohanásban, és féltünk, hogy lezuhan a nagy semmibe, így a meredekebb részen visszafordultunk. Akkor meg lefelé kezdett el rohanni, alig tudott megállni. :) Bubi is nagyon élvezte a dolgot, ő is eszetlenkedett, de vele óvatosabban bántunk, ő sokat volt pórázon, de ezt csak azzal érdemelte ki, hogy ő elég jó “felfedező”, és nem igazán híres arról, hogy visszajöjjön, ha hívjuk.

Természetesen idén is tartottunk pihenőt egy pihenőhelyen, készültem szendvicsekkel nekünk, meg virslikarikákkal és sajtkockákkal a kuttyoknak. Olyan édesen majszolták a finomságokat, ilyenkor mindegyik olyan jól viselkedik, ülnek és türelmesen várják, hogy milyen finom falatot kapnak.

Utána még pancsoltak egyet a vízben, Szabi köveket dobált a vízbe, ezt nagyon élvezték. Aztán szépen elindultunk az autó felé, és továbbutaztunk.

További képek itt

Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

A reggeli séta is jól indult már, mert mikor Szabi vitte őket sétálni, összefutottak Majával, a beagle-spániel keverék kutyussal. Itt jegyzem meg, hogy tenyészteni kellene őket, mert gyönyörűséges az eredmény. :) Játszottak, bohóckodtak egyet a találkahelyükön, a “ketrec”-ben. Ez egy elkerített kutyafuttató a PÁGISZ sulinál. Míg ők sétálni voltak, engem közben hívott Gabi, Lujzi (angol bulldog leányzó) gazdija, hogy fél 11-kor fussunk össze, szintén a ketrecben. Így, mire hazaértek a sétából indulhattunk vissza, persze senki sem szomorkodott, hanem örültek, hogy újra lehet menni sétálni. Gabi szólt Szilvinek, Zeusz gazdijának (Zeusz Lujzi kölyke, és nem messze tőlünk laknak), hogy ők is jöjjenek oda. Így már négyen is voltak. Hatalmasat játszottak. Bubi megint elővette izgága énjét, és egyfolytában a padra ugrált, meg persze az emberekre. Hatalmas rohangálást rendezett. Alma imádta a társaságot, egyfolytában Zeuszt és Bubit piszkálgatta, többször el is feküdt a két fiúnak, és élvezte, hogy vele foglalkoznak. Később kicsit bejött Sophie (vagy Szofi, fogalmam sincs, hogy írják a gazdái, eddig még csak kimondtam a nevét :) ), de vele aztán nem tudtak játszani, valamiért nem jött közelebb a bandához, lehetséges, hogy Lujzi kicsit helyretette, mert történt köztük valami, mert úgy vettük észre, hogy Lujzi kicsit “odamorrantott” neki az elején. Jól kifáradtak, aztán lassan elindultunk haza. Lujziék beszálltak az autóba, és Bubi, mint a hős szerelmes a filmekben, futott az autó után, mígnem elvesztette őket szem elől, mikor az autó eltűnt a láthatáron.

Ezután egy kis pihenés következett, majd délután pedig találkoztunk barátainkkal, Katával és Tamással a Püspökerdőnél.

Egyik töltésen elindultunk, nagyon meleg volt, a két kismalac már akkor lihegett. Bubi meglátott egy pocsolyát és rohant is bele… Elmondhatatlanul összesározta magát. A lábai koromfekete iszaposak voltak, a mellkasa, a nyaka szintén. Aztán jött még egy és még egy pocsolya. Már rászólni sem volt érdemes… mint a kijáró disznó, úgy nézett ki.
Aztán odaértünk a vízhez. Jó volt a vízszint, mert fokozatosan mélyült. Egyetlen baj az volt, hogy kicsit susnyás volt a part, meg szemetes, iszapos a víz, de ez nem számított egyiküknek sem. Pont, a nagy úszóbajnok a bedobált botokért szépen beugrált, úszott és kihozta. Alma és Bubi a partról figyelte, hogy mit csinál Pont, az Isten, és mindegyik lélekben utánozta is. A gyakorlatban csak lökögették egymást a parton. Bubi néha belement a vízbe, de csak nagyon óvatosan, és csak a szélére, nehogy elmerüljön. Alma viszont még nem tudta, hogy “működik” ez. Bátran belegyalogolt a mélyebb vízbe is, arany szívem fejjel lefelé elmerült a vízben. Az a pár másodperc… de aztán a vízen át láttam a kis pofiját, ahogy becsukott szemmel és szájjal emelkedik ki, akkor nagyon nagy kő esett le a szívemről. Nagyon meglepett arcot vágott, teljesen váratlanul érte, hogy ez megtörténhet. De ez nem vette kedvét a másodszori elmerüléstől sem, szinte szóról szóra ugyanígy lezajlott a második merülése is. :) A három kutya olyan mocskos, csatakos, vizes, sáros volt, hogy elmondani nem lehet. :) Hatalmasat dagonyáztak, jól elfáradtak, így aztán hazafelé vettük utunkat.

Még nem derült ki, hogy Alma tud-e úszni, viszont az már igen, hogy nincs víziszonya.

Sajnos, fényképezőgépet nem vittünk, és kamerát sem, így csak a hazaérkezéskor tudtunk néhány képet csinálni.

Kicsit el vagyunk ázva...

...meg el is vagyunk fáradva:)

Még a hét elején szemeltem ki ezt a helyet, ugyanis láttam róla fényképeket és olvsatam élménybeszámolókat. Állítólag ez az ország egyik legszebb túraútvonala és ezzel – habár nincs túl sok összehasonlítási alapunk – mi is egyet értünk.

Úgy terveztük, hogy reggel korán elindulunk, nehogy a nagy hőségben kelljen utazni. Ennek ellenére csak fél kilenc körül keltünk útra. Elkészültek a szenyók, mindent bepakoltunk és bepattantunk az autóba.
Az út innen Győrből nagyon rövid, 40 perc alatt odaértünk. Persze a nap már szemtelenül égetett minket a autóban, de legalább jó időnk volt. Az úticélunk Vinye volt, ami Bakonyszentlászló mellet van.
A vasútállomás mellett parkoltunk. Egy kis tábla rögtön jelezte a turistaútvonalakat, mi kiválasztottuk azt, ami végig a Cuha patak mellett megy. Elvégre főleg azért jöttünk ide, mert a Bubus imádja a vizet.
Az állomástól egyáltalán nincs messze a völgy, csak pár száz méterre. Ott már jó hűvös várt minket, mert a fák hatalmas lombkoronái mindent árnyékba borítanak. Bubi alig bírt magával: rángatott, rohant, nagyon kiakasztó volt:) De még nem lehetett elengedni, ugyanis marha sokan voltak.
Nem mentük túl sokat, de azon a kevés úton is legalább négyszer keresztezte az utunkat a patak, de simán át lehetett rajta gyalogolni. Bubust alig lehetett kikönyörögni a vízből, visszafelé az út nagy részét ott tette meg, mi meg az úton gyalogoltunk mellette.

Nagyon sok pihenő van, ahol padok, asztalok, tűzrakó helyek vannak. Az egyiknél mi is megálltunk falatozni. Mi szendvicset, Bubi virsli karikákat evett. Kicsit pihentünk, aztán elindultunk visszafelé. Találkoztunk két kutyával is, az elsőt szinte egyáltalán nem merte odaengedni a gazdája a mi “fenevadunkhoz”.

Nagyon jó élmény volt! Gyönyörű a vidék, a terep nagyon egyszerű, még kisgyerekekkel is jó szórakozás. Minden bulldogos próbálja ki, főleg azok, akiknek a kutyája szereti a vizet! Ja igen, a patak nagyon sekély, tehát nem kell, hogy a kutyus úszni tudjon, viszont nagyon fogja élvezni!

További képeket itt találtok.

Már nagyon vártuk ezt a kis pihenést, nagyon nehezen jött el a várva-várt időpont, pedig csak egy hónapot kellett várni. Nagyon be voltunk sózva. Szerveztünk bográcsozást, beszereztük az alapanyagot, megterveztük a kajákat…

Aztán végre eljött a nagy nap! Pénteken reggel már az ismerős útvonalon haladtunk eltántoríthatatlanul. Ennek ellenére sikerült eltévednünk, Székesfehérvárról rossz felé jöttünk le. Ennek köszönhetően mi érkeztünk meg utolsónak a kempingbe.

Ott volt már a JoeyDaisy család és Wini-ék is. Bubi egyből közéjük vetette magát és kezdődhetett a játék. Illetve csak kezdődhetett volna, mert megérkezett a rossz idő. Elekzdett esni az eső, ami majdnem egész nap zuhogott, ezért a pénteket a sátorban töltöttük.

Estére elállt az eső és kimerészkedhettünk. Gyorsan kreáltunk tüzet és a lányok elkezdték csinálni a vacsit. A kutyák is feléledtek és ismét elindult a játék.

Előkerült a házi pálesz is, ami igen csak meghozta a hangulatot:)

Pénteken hivatalosan is keresztszülők lettünk! Újdonsült keresztgyerekeink Joey és Daisy! Ezúton is köszönjük Vikinek és Csabinak a megtisztelő felkérést!

A péntek este nagyon jól telt a figyelemre méltó mennyiségű pálinka elfogyasztása és az isteni lecsó miatt. A kutyusok lassan elfáradtak, mi még üldögéltünk a tűznél, majd nyugovóra tértünk.

Szombaton nagyon szép időnk volt! A lurkók is nagyon élvezték. Ekkor már levittük őket a partra is, hogy egy kicsit felfrissüljenek, meg hogy a lányok közben titokban felfújhassák a lufikat Csabi szülinapi meglepetés bulijához.

Volt torta is, amiről nem tudok mit mondani, ugyanis nem ettem belőle, de finomnak látszott:) A kutyák inkább a lufikért voltak oda, eszméletlen volt, hogy mit műveltek! Csak Bubi volt kihúzó, ő természetesen rettegett a lufiktól, ezért tisztes távolból nézte a játékot.

Estére már az összes picur hulla fáradt volt, de ez rólam is elmondható volt.

A vasárnap punnyadással indult, a kutyák is csak heverésztek. De aztán lementünk a partra egy utolsó nagy fürdőzésre. Bubi egy rögtönzött hidroterápiában vett részt, amit annyira nem élvezett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeztünk egy kutya úszóversenyt. A résztvevők: Bubi, Joey, Daisy, Wini, Szotyi. Hát erről nem is lehet mit írni, ez a videó magért beszél.

A finom pörkölt elfogyasztása után már fenyegetően közlegett a búcsúzás. Sajnos ez a pillanat is eljött és mindenki szépen haza indult este felé. Rossz érzés volt, mert nagyon jól éreztük magunkat, de az élmények most is kárpótoltak!

További képek és videók itt

Az élményeket nagyon nehéz szavakba önteni, ezért készült egy videó a legjobb jelenetekből.

Délután kimentünk az Aranypartra egy kis fürdőzésre. A víz már elég kellemes volt, nagyon élveztük. Egyébként ez volt Bubi második vizes élménye és kijelenthetjük, hogy nagyon szeret pancsolni!

Fürdés után egy gyors törölközés volt, aztán leültünk a parton kicsit pihenni. Egyszer megpillantottunk a távolban egy közeledő fehér foltot: Lenny volt az, egy fehér francia bulldog. A képeken is látszik, hogy imádták egymást. A két rosszcsont birtokba vette a partszakaszt és molesztálta a járókelőket. Eszméletlen sokat rohantak, természetesen végig egymás mellett:)

További képek a galériában