A szülinapot szokás szerint tortával és ajándékkal ünnepeltük. Szokás szerint elkészítettem a kedvenc csemegéjüket: a kutty tortát, amit ilyenkor míg készül, tűkön ülve várják, mintha tudnák, hogy nekik csinálom. :) Családi körben tartottuk, szüleim jöttek át, tőlük is mindig kapnak ajándékot, meg tőlünk is – szóval ilyenkor a szokásosnál is nagyobb dőzsölés van. :) Izgatottan várják a tortát, az ajándékot és az önfeledt játékot az újdonsült játékaikkal. :) Ismét jól sikerült, egy nagyon jól sikerült szülinapi bulival ünnepeltük meg kislányunk nagylánnyá válását. :)

Nagyon izgultak már reggel, mert jövés-menés volt, érezték, hogy készül valami, hiszen sokat sürgölődtünk otthon. A kutyatortát, mikor készítettem, akkor is végig a konyhában voltak és várták, mikor kapják meg, mintha tudták volna, hogy nekik készül. Főtt a brokkoli, készült a darált hús a csirkemmelből, készült a főtt tojás, reszeltem a sajtot – minden mozzanatot lekövettek, és csak remélték, hogy ez nekik lesz.

Szépen elkészülődtünk és vártuk a vendégeket, a szüleimet és az unokahúgomat. Mikor megérkeztek, már csákóval a fejükön várták a kuttyok a vendégeket. Nagyon nagy volt az öröm és izgalom! Rövidesen felcsendült a Boldog születésnapot! c. dal, és megkapták a tortát! Nagyon nehezen tudták kivárni, míg a tortát felszeltem és a tálaikba elosztottuk. Baromi hamar eltüntették, majd a maradék tortát is megkapták és az utolsó morzsáig elpusztították. Direkt Bubi kedvenceivel készült a torta, brokkoli, sajt, tojás volt benne, ezért aztán különösen nagy cuppogást produkált a torta bekebelezésekor és utána. :) Mint mindig, mindekitől megintcsak sok-sok ajándékot, rajzot kapott, valamint készített Anna is egy mini 'tortát' neki almából, krumpliból, málnából, répából. Nagyon jól nézett ki, ennek nagy részét Alma falta be.

Kapott ajándékokat is, rengeteg plüss játékot. Játszottak is vele, majd a nagy ünnepség után, mikor elmentek a vendégek nagyon nagyot aludtak és estig pihentek.

Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, és akik gondoltak ránk és lélekben velünk, azaz Bubival voltak!

További képek itt

Így megkésve végül vasárnap tartottuk meg a szülinapot, családi körben köszöntöttük fel Almikát. Természetesen most is volt torta, készítése közben felváltva jöttek a kuttyok szagolgatni, kíváncsiskodni, hogy vajon ez nekik készül-e? Édesek voltak, ahogy sorakoztak, vártak a sorukra, hátha csurran-cseppen valami.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megosszam veletek, hogy én hogy’ készítem a kutyatortát. Többen kérdeztétek a “receptet”, ezért most ide leírom az elkészítésének módját.
Az alaprecept az “Egészségeset és jót, hogy kutyánk boldog legyen” c. kutyareceptes könyvben van bent. Én azt kicsit saját ízlésünkre formáltam. Ezerféleképpen lehet variálni, és kezdők is nyugodtan elkészíthetik.
Az alap természetesen a darált hús. Ez ha lehet, minimális zsírtartalmú legyen, nem egészségesek a zsíros húsok nekünk sem, kutyáknak pláne nem. Én csirkemellből, pulykamellből, pulykacombból szoktam készíteni. Ehhez főtt zöldségeket adok, a mostaniban párolt borsó, brokkoli, főtt répa és főtt tojás volt, ezek apróra kockázva. Ezt összegyurmázom, és nagyon nagyon pici sót adok hozzá. Nekik ugye nincs szükségük fűszerekre, a pici sót is csak az ásványi anyag tartalma miatt tettem bele, de lehet, hogy ez csak az én hülyeségem. :) Szóval szépen összenyomkodom, összeállítom, és kerek alakúra formázom, mint egy tortát.

Először én tortaformában sütöttem (nagyon kezdő voltam e téren…) és persze kifolyt a húslé, meg a szaft az összeillesztés között. Szóval ha valakinek is eszembe jutna rajtam kívül – ne tegye! Tepsiben, vagy pizzasütőben sokkal egyszerűbb, szép kerek formát kell csinálni és kisütni, én kb. 40 percig sütöttem, először magasabb lángon, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot. Közben kockákra vágott krumplit főztem meg, és ezt leszűrve krumplipürének összenyomkodtam, pici joghurtot, kefirt lehet bele tenni, hogy krémesebb és egyben egészségesebb legyen. Ezzel a masszával kentem be a tortát, majd karikákra vágott főtt tojással díszítettem. De nem feltétlenül kell bekenni ezzel, de akár a bekenés mellett el is lehet vágni, mint egy igazi tortát és a belsejét is megkenni krémmel. Ez már a fantáziára van bízva. A variációk száma végtelen, és az elégedett pofinyalogatós kutyák látványa elmondhatatlan. :)

Tehát ezt a tortát sütöttem meg, már a kuttyok nagyon várták, mi készül. Mikor behoztam, már tűkön ültek.

Nyamiiii! Mi ez? Mi ez? Ide vele!!!

Alma sutyiban bele is lefetyelt a tortájába, alig bírta kivárni, míg ehetnek belőle.

Almi tortája

Nagyon ízlett nekik a torta, csak úgy tolták befelé. Nagyon jó látni, hogy ennyire ízlett nekik.

Nagyon ízlett nekik

Aztán megkapták Mamáék ajándékát, egy süni plüssfigurát és némi jutalomfalatot. A sünivel egy hatalmasat játszottak kifulladásig, de azért még megkapták a mi ajándékunkat is. Mi már korábban megvettük neki az új nyakörvét és pórázát, ami természetesen világoslila színű. :) De ez neki nem igazi ajándék, természetesen játékot is kapott, ami egy gyönyörű víziló, Apple felirattal a pocakján. :)

"Mama, jó ez a süni"

Almát Almának

Nagyon sokáig játszottak így együtt, majd Bubi elfáradt és elvonult pihenni, Alma kicsit egyedül még rágta újdonsült víziló játékának a fülét, majd ő is elszundított, és együtt húzták  jóízűen a lóbőrt késő délutánig, a sétáig, amikor is lementünk sétálni és nagy örömünkre leesett az első hóóóó!!! :) Addigra már elég jó hóréteg összegyűlt, az előző napi hóesést nem is nevezném hóesésnek, az igazi hó hozzánk csak tegnap köszöntött be, melyet egy hatalmas havas sétával és futkározással töltöttünk. Alma állatira élvezi a havat, rengeteget rohan benne, és persze enni is kell belőle jócskán. Így zárult a tegnapi napunk, szóval a lehető legjobbkor érkezett meg a havazás.

Még egyszer köszönjük azoknak, akik szívből gondoltak ránk és felköszöntötték  a kicsi lányt! Puszi nektek!

További képeket itt találtok

Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

Már reggel óta készültünk a délutáni köszöntésre, rengeteg teendőnk volt. Legfőképp a kutyatorta sütésre fordítottam kellő időt és figyelmet, nem akartam összecsapni, minden szeretetemet és energiámat bele akartam fektetni. A torta olyan volt, mint tavaly. Darált pulykamell, főtt répa és főtt krumpli volt benne, egy nagyon kevéske sóval. Összegyúrtam és torta formát alakítva megsütöttem tepsiben. Összetört főtt krumplival díszítettem, amit vízzel kevertem ki, hogy formálható legyen.

A jeles napra Anyu és Anna is átjött, így családi körben köszönthettük Bubit. Délután 5-kor érkeztek meg, Bubi és Alma nagyon örültek nekik. Addigra már kész volt a torta, már csak Bubit várta, hogy átadhassuk neki.

Halász Judit Boldog születésnapot! c. zenéjére hoztam be a tortát az égő gyertyával, Bubi akkor már tudta, hogy ez valami nagyon finom dolog lehet, már két lábra ágaskodva ugrált, hogy lássa, mi az. Ezen felbátorodva Alma is kíváncsiskodott, annyira fújtattak, hogy majdnem sikerült a gyertyát is elfújniuk. :)

A gyertya levétele után felszeleteltem a tortát és kapott mindkét malacka egy-egy szeletet belőle, mindegyiküknek pillanatok alatt kiürült a tányérja, szinte még fotót sem tudtunk készíteni róla. Persze kaptak repetát is, ezt is szempillantás alatt eltüntették. Nagyon ízlett nekik.

Kicsi pihenő után Szabi és Anna levitték egy sétára a kuttyokat az ajándékozás előtt. Anyuval figyeltük őket az erkélyről, Anna nagyon ügyesen sétáltatta Almát, élvezte, hogy ő foghatja a pórázt, és Alma szinte teljes egészében az ő felügyeletére volt bízva, de persze Szabi azért figyelte az eseményeket. Azért elmondhatom, hogy szuperül helyt állt a kis unokahúgom. :)

Anna pár maga által előre megfogalmazott mondattal köszöntötte Bubit, nagyon aranyos volt, rengeteget készült az ajándékkal. Mamáéktól kaptak fogtisztítós jutalomfalatot, ezt rögtön meg is kapták. Alma ezt is olyan gyorsan megette, mondtuk is neki, hogy a fogait kéne tisztítani ezzel, nem három darabban lenyelnie. :) Amikor az övé elfogyott, utána persze már ácsingózott Bubiéra, de persze nem hagytuk, hogy a szülinapost megzavarják jutalomfalatjának élvezetes majszolása közben.

Újabb henye után került sor a mi ajándékunk átadására. Egy nagyon ötletes játékot kapott, hat ágú plüss játék, minden ága más színű és természetesen csipog mindegyik. :) Ezeket mi “ügyezős” játékoknak hívjuk, mert a két drágaság imádja együtt csócsálni a játékokat, minél több elérhető, rágható része van, annál jobb,  lefekszenek egymás mellé vagy egymással szemben és hol egyikük rágja, hol másikuk, vagy egyszerre ketten rágják, egymás szájából kikapják, szóval egyszerűen szólva ügyeznek vele. :) Mondanom sem kell, nagy sikere volt. :)

A nagy játék után elégedetten heverésztek, majd álomba merültek. Kipihenték a nap “fáradalmait”, és az esti vacsira pedig bedörgölték a maradék kutyatortát. Hatalmas cuppogást és röfögést rendeztek a táljuk fölött, mindegyiknek az arcára volt írva, mennyire ízlett nekik az ünnepi vacsora.

Íme az elmúlt 2 év, 3 percben:

Ezúton köszönjük Anyunak és Annának a részvételt és a köszöntést, valamint mindenkinek, aki gondolt Bubira és köszöntötte eme jeles napon!

További képek itt

A tortát már alig tudta kivárni, ott őrizte az asztal mellett. Egyébként a torta igazából egy nagy fasírt volt, egy kis krumplipüré díszítéssel. Imádta!

A kaja után kapott egy gumicsirkét, azzal rohangált a lakásban. Végre van neki is egy saját, mindig is erre vágyott:)

Köszönjük a sok jókívánságot mindenkinek, de külön köszönjük a meglepetést Vikinek, Csabinak, Joey-nak és Daisy-nek!

A szülinapról készült többi képet és videókat megnézheted itt!