A szülinapot szokás szerint tortával és ajándékkal ünnepeltük. Szokás szerint elkészítettem a kedvenc csemegéjüket: a kutty tortát, amit ilyenkor míg készül, tűkön ülve várják, mintha tudnák, hogy nekik csinálom. :) Családi körben tartottuk, szüleim jöttek át, tőlük is mindig kapnak ajándékot, meg tőlünk is – szóval ilyenkor a szokásosnál is nagyobb dőzsölés van. :) Izgatottan várják a tortát, az ajándékot és az önfeledt játékot az újdonsült játékaikkal. :) Ismét jól sikerült, egy nagyon jól sikerült szülinapi bulival ünnepeltük meg kislányunk nagylánnyá válását. :)

Az idő elég hűvös volt egész nap, bár néha kisütött, néha előjött a nap, néha esett is az eső – ám annyira hideg nem volt. Kicsit aggódtunk, hogy nehogy elmosson minket az eső, de hála az égnek, nem így lett! Nagyon örültünk, mert Jucusék is jöttek Óvárról, Jocó, Bence és persze Adolf is tiszteletét tette most a győri pikniken. Bence már nagyon nagyot nőtt, hiszen a kis krapek, már 2 éves lesz, a pikniket így huncut fiú lévén nagyon élvezte, rendezte a kutyákat, játszott velük, néha esett-kelt, elszökött, de tény, hogy nagyon jól érezte magát!

Örültünk, mert Pihe, Robi és Timi is el tudott jönni, sőt még Timi unokahúgai is jöttek, két nagyon kedves kislány testvérpár, akik végig játszották a pikniket, és szórakoztatták a kutyákat.

Érkeztek új bulldogosok is, akiknek egy kis franciájuk és amerikai bulldogjuk van, előbbi 3, utóbbi 4 hónapos! Nagyon helyesek voltak! Hópihe és Penge (az amerikai bulldi) az elején nem igazán bírták egymást, így mindkettejük pórázon volt. Sajnáltuk őket, hiszen nem volt jó egyiküknek sem, hogy nem mozoghattak szabadon. A kis csöpp fekete francia (azt hiszem, Pöcök volt a neve, ha nem, akkor bocsi a gazdiktól) volt persze a sztár, mindenki őt bújta és hordta-vitte, nagyon kis cuki volt!!

Volt nagy futkosás és játék, rengeteget marháskodtak! Aztán később Pengét elengedték, hátha nem lesz gond Pihével, és hát nem is volt, mindig eltereltük tőle Pengét, és így nem volt balhé. Majd később, miután láttuk, hogy kezdenek megbékélni egymással, Robiék úgy döntöttek, hogy Pihe is próbálkozzon be a játékkal, így  róla is lekerült a póráz és nagy örömünkre semmi gond nem volt!! Sikerült tisztázni a kezdeti félreértést, és minden rendbe lett köztük!

Eddigre már csak ennyien maradtunk, így a végére még lezárásképpen fetrengtek és bohóckodtak egy nagyot! Pihe és Alma már mint két régi barátnő voltak egymással, már nem is volt köztük semmi gebasz, talán két alkalommal volt, hogy kicsit összeszólalkoztak, de ez is hamar elmúlt. Ez egy igazi jó barátság kezdete lett így! :)

Már eszméletlenül várjuk a pikniket, és addigra már Pihével is mint jó barátok fognak találkozni Velencén! Már állatira várjuk tényleg, nagyon jó lesz, már előre tudjuk! Végre együtt lehetünk nyaralótársainkkal, Vinivel, Erikával és Gergővel, valamint Hópihével, Timivel és Robival!!

További képek itt

Nagyon izgultak már reggel, mert jövés-menés volt, érezték, hogy készül valami, hiszen sokat sürgölődtünk otthon. A kutyatortát, mikor készítettem, akkor is végig a konyhában voltak és várták, mikor kapják meg, mintha tudták volna, hogy nekik készül. Főtt a brokkoli, készült a darált hús a csirkemmelből, készült a főtt tojás, reszeltem a sajtot – minden mozzanatot lekövettek, és csak remélték, hogy ez nekik lesz.

Szépen elkészülődtünk és vártuk a vendégeket, a szüleimet és az unokahúgomat. Mikor megérkeztek, már csákóval a fejükön várták a kuttyok a vendégeket. Nagyon nagy volt az öröm és izgalom! Rövidesen felcsendült a Boldog születésnapot! c. dal, és megkapták a tortát! Nagyon nehezen tudták kivárni, míg a tortát felszeltem és a tálaikba elosztottuk. Baromi hamar eltüntették, majd a maradék tortát is megkapták és az utolsó morzsáig elpusztították. Direkt Bubi kedvenceivel készült a torta, brokkoli, sajt, tojás volt benne, ezért aztán különösen nagy cuppogást produkált a torta bekebelezésekor és utána. :) Mint mindig, mindekitől megintcsak sok-sok ajándékot, rajzot kapott, valamint készített Anna is egy mini 'tortát' neki almából, krumpliból, málnából, répából. Nagyon jól nézett ki, ennek nagy részét Alma falta be.

Kapott ajándékokat is, rengeteg plüss játékot. Játszottak is vele, majd a nagy ünnepség után, mikor elmentek a vendégek nagyon nagyot aludtak és estig pihentek.

Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, és akik gondoltak ránk és lélekben velünk, azaz Bubival voltak!

További képek itt

Régóta szerettünk volna találkozni Hópihével és "szülei"vel, amire végre egy héttel ezelőtt sor is került. Nagyon vártuk, hogy összejöjjön és sikerült Győrben találkozni velük. Már tűkön ültünk, nagyon vártuk, hogy érkezzenek, és végre megismerjük Őket! A megszokott helyszínünkön találkoztunk, ahol a győri piknikeket is szoktuk tartani, az Apor iskola mögötti kiserdőben.  Előtte találkoztunk a Tesco parkolóban, ahol mi ismerkedtünk össze, akkor még a kuttyok a kocsiban várták, hogy végre kiszabadulhassanak. Majd rövidesen indultunk, hogy az iskola mögött el tudjuk engedni őket. Pihe fáradt volt a sok utazás után, így kellett 10 perc, mire kicsit magához tért. Persze a mieink sokat "segítettek" neki ebben, mert szűnni nem akaró kitartással ostromolták, hogy végre jöjjön játszani, futkosni. Hópihének sem kellett sokat könyörögni, mert nagyon hamar bekapcsolódott a játékba. Hatalmasat játszottak, futkároztak, rohangáltak. Nagyon jól érezték magukat. Hálistennek az időjárás is nekünk kedvezett, holott többször lógott az eső lába, de mégsem kapott el minket a zuhé. Nagyon jól megismerték egymást, Bubi nagyon élvezte, hogy Pihét néha fel tudja ingerelni, szereti a harcias amazonokat, és örült neki, hogy ezt Pihéből ki tudta hozni. A lányok nagyon jól kijöttek egymással, néha nem értettek egyet néhány kérdésben, de jó csajokhoz híven, minden nézeteltérést sikerült elsimítani. Bubi sokszor segített nekik ebben, mert igyekezte oldani a hangulatot és néha berobbant a lányok közé, hogy "Ugyan, lányok, ne vitázzatok, inkább foglalkozzatok velem!"

Szuper délutánt töltöttünk velük, nagyon boldogok voltunk, hogy ilyen szuper embereket ismertünk meg! Meg is beszéltük akkor, hogy ők is eljönnek a győri piknikre, így még a velencei nagy közös röfögés előtt még egyszer találkozunk. :)

További képek itt

A pikniket már régóta fontolgattuk a fejünkben, gyakorlatilag, mióta tudjuk, hogy létezik. Eddig vártunk a megrendezéssel, de most már mondhatjuk: hagyomány lett belőle!

Az első piknikre május 1.-jén került sor. Nagyon-nagyon izgultunk, szerettük volna, ha minél többen eljönnek. Szabi plakátot is csinált, amit a rendelőkben és a Fressnapfokban kiraktunk, valamint persze a facebookon reklámoztuk a legtöbbet. Pár visszajelzés érkezett is, hogy részt vesznek, mi ettől nagyon boldogok voltunk!

Eljött a május 1., a beharangozottól eltérően meglepően szép időnk volt. Egész hétvégére esőt mondtak, de nagy szerencsénk volt: nem esett. 10 órára érkeztünk, velünk együtt már francia társak is befutottak. Sajnos a nevekre nem mindenkinél emlékszem. 3 francia volt, köztük egy icipici kis kölyök, hát ő nagyon tündéri volt.  Majd később szépen lassan gyülekeztünk, egyre többen érkeztek és ismerkedtünk meg kutyákkal és gazdikkal. Elsőre nagyon szép létszámban vettünk részt, mert kb. 8-10 francia, és kb. 5-6 angol bulldog volt. :) A mi két Drágánk nagyon élvezte a pikniket, rengeteget játszottak – kifulladásig! 10 órától 13 óráig bírták. :)

A második piknik június 5.-én volt, amin csak Szabi és Bubi tudott részt venni, mivel Alma az előtte való napokban meghúzta a lábát, és féltettük nagyon, hogy megsérül jobban, így fájó szívvel ugyan, de úgy döntöttünk, nem visszük el a piknikre. Viszont Bubit semmiképp sem szerettük volna kihagyni a mókából, így Szabi Bubit elvitte. Aznap már fülledt, meleg idő volt, és Bubi a nagy játék hevében, nagyon kimelegedett, így korán el kellett jönniük sajnos. De persze előtte rengeteget játszott és baromira jól érezte magát. :)

Nagyon örülünk, hogy végre elindult itt is a hagyomány. Minden hónapban egyszer találkozzunk Győrben, a pikniken! A legközelebbi piknik a melegre való tekintettel nem vasárnap 10-kor, hanem július 2.-án szombaton, 17 órakor lesz!

Élménybeszámoló helyett pedig beszéljenek a képek.

További képek itt

Nagyon vártuk, hogy végre találkozzunk, mert a személyes találkozást nem pótolja semmi. Mindegyikünknek szoros volt a húsvéti program, de kérdés sem volt, hogy mindenképp szakítunk időt rá. Most Erikáék jöttek Dombóvárra hétfő délelőtt. Nagyon szuper volt a viszontlátás, jó volt látni őket. A Shell kút parkolójában találkoztunk, ahol rögtön kiszúrtuk őket, hiszen az ott parkoló autók közül csak egy hátsó ülésén üldögélő, pofiját az ablaknak nyomó csodás bulldogot láttunk!  Vincent már alig várta, hogy kiszabadulhasson, ugyanúgy, ahogy a mi drágáink is, úgyhogy gyors üdvözlés után a Béke park felé vettük az irányt.

Nagy volt az öröm, a három cukorfalat kiszabadult végre a szabadba, üdvözölték egymást, főleg a mi két rosszcsontunk, ilyenkor kb. 20-30 percig felugrálnak mindenkire, ahogy tették azt Gergőre és Erikára is. Megintcsak csintalankodtak és rosszaságon törték a fejüket, de hát így szeretjük őket! Az idő nekünk kedvezett, mert nem volt túl meleg, és felhős volt az ég, tökéletes volt egy kis délelőtti duhajkodásra.

Vincent is rövidesen teljesen feloldódott, és egymást túllicitálva bohóckodtak. Így ez a három szeretetgombóc hatalmas játékot rendezett, öröm volt nézni őket! Vincent bemutatott egypárat a becsúszásos módszeréből, amikor futásból a két első lábát maga alá tolva lefekszik a földre, és a kis popóját az égnek meresztve várja, hogy "na, most mi legyen?". Olyan tündéri aranyos volt! Bohóckodott, fetrengett, és nem utolsósorban elviselte Bubikánk őrült nagy tiszteletét és szeretetét, ugyanis a mi fiunk teljes mértékben elismeri Vincentet, és folyamatosan a száját nyalta, és ezzel szerintem már Vincent idegeire ment. Viszont Vini egy birkatürelmű drágaság, és nem szólt Bubinak miatta, inkább igyekezett kitérni előle. (Bár egyszer elbújtak a kuka mögé, és ott önként és dalolva hagyta, hogy Bubi nyaldossa a pofiját. :) )

Alma meg fogást talált Vincenten: rájött, hogy neki is olyan jól húzogatható pofija van, és ezzel szekírozta szegényt. :) Meg persze rendet rakott, hiszen egyetlen lányként neki kellett megmondania, mi hogy' legyen, és ki kivel játszhat. A kisasszony imád ebben a szerepben tetszelegni, imádja rendezgetni a fiúkat.

A találkozásról fantasztikus képek készültek, Gergő ismét megmutatta, hogy milyen jól tud fotózni, és így ugyan kicsit nélkülöznünk kellett néha a beszélgetésekből, de ahogy ő is mondta: meg fogjuk neki köszönni, és így is van, tényleg szívből köszönjük ezeket a fotókat, abszolút tökéletesek és nem lehet betelni velük!!

Nagyon jó volt látni őket újra, és jó volt látni a maszatokat ilyen felhőtlenül együtt játszani. Már nagyon várjuk a következő találkozást, a velencei piknikről nem is beszélve, ami 3 hónap múlva lesz, már számoljuk vissza a napokat.

Hosszú hónapok előzték meg az ivartalanítási műtétet, mindenáron el akartuk kerülni, de mint tudjátok, sok-sok tényező vezetett idáig, hogy végül megléptük ezt is.  Bármennyire rossz is, de a piriherétől meg kellett válnunk. :( Az utóbbi időben már nem volt önmaga, akárhányszor kutyákkal játszott a lányokra mászott rá, és eszeveszett módon csak rájuk koncentrált, nem egyszer kellett attól rettegni, hogy súlyosabb következménye lesz ennek a feszült idegállapotnak, akár egy hőguta is egy melegebb napon. A sétáknál sem volt önmaga, tüzelési időszakban főleg nem, ilyenkor biztosra vehettük, hogy az izgalomtól hányás is lesz, mert ilyenkor nagyon elveszti a fejét. Sok dolog vezetett idáig, de erről már sokat hallhattatok.

A műtét 2011.04.01.-én, pénteken, este 7-kor volt. Mind a négyen ott voltunk, de aztán röviddel az altató anyag beadása előtt mi Almával eljöttünk, hogy Bubi nyugodtan el tudjon aludni és ne zavarkolódjon ott. Mi addig sétáltunk, bár ez minden volt, csak nem séta, mert Alma nagyon nyugtalan volt, mindenáron vissza akart menni. Nemsokára Szabi is kijött, mert aztán Bubusunk mély álomba szenderült és megkezdték az előkészületeket. 30 perc alatt kész volt a műtét, és hozhattuk is ki a drágát. Hazahoztuk, Szabinak ilyenkor majd’ leszakad a keze, mert azért a földszintről a lakásig felhozni az élettelen 23 kilós sószsákot nem könnyű, még úgy is, hogy lifttel hozzuk. Betettük a “gyógyító fekhelybe”, és itt ébredezett. 10 óra körül már próbált kiszállni, de akkor még erőtlen volt hozzá. Később kikecmergett, és sajnos 3-szor is hányt. :( De aztán újra le tudott pihenni és szépen lassan eltelt az éjszaka.

Azt hittük, hogy a nehezén túl vagyunk. De nem. :( Sajnos innen kezdődött Bubi kálváriája. A szemműtét (ismét entrópia a másik szemén is) az egyáltalán nem viselte meg, az ivartalanítás hege annál inkább. Folyamatosan futkározott, szinte menekült valami elől, nem is tudom leírni, hogy milyen volt ez… Kapkodott hátra, kergette a fenekét, eszeveszett módon, feszülten, idegesen. Napjában többször rájött ez, nagyon megviselte. A séta abból állt, hogy kirohant az ajtón, és eszeveszetten igyekezett valahová, ő sem tudta hová, majd hirtelen leült vagy lefeküdt. Az első egy hétben pár perces sétákra lehetett csak elvinni, nem is lehetett többre, nem is akart jönni. Napról napra kicsi lépésekkel haladtunk és nagyon lassan kezdtek csökkenni ezek a kapkodások. Az elején még enni sem tudott miatta, mert ha evés közben jött rá, akkor nem tudta tovább folytatni, csak ült és a falhoz nyomta a fenekét, hátát, és így várta, hogy elmúljon, hogy végre ehessen. (ilyenkor néha muszáj kézből etetni, mert közben meg nagyon éhes volt) Szóval igazából ez jelentette a nehézséget és még az, hogy nem tudtuk, hogy ez meddig fog tartani és normális-e? A dokival beszéltünk telefonon, azt mondta, hogy húzódik, viszket neki és biztosan ezt érzi. Fertőtlenítettük neki és a javaslatára Cortizeme-mel is bekentük, az azért segített.

Végül a varratszedésre is sor került végre, tegnap, a 12. napon. Ekkor már azt hittük, hogy minden rendben lesz, és mikor a szeméből szedték a varratot még így is gondoltuk, mert azt nagyon jól viselte, okos kutyus módjára tűrte, hogy a 4 varratot kiszedje a doki belőle. Na, de a lába közötti műtéti heg varratai már nem voltak ilyen egyszerűek! 10 percig biztosan eltartott , de én egy órának éreztem. Hárman fogtuk le, amíg a doki szedte ki őket, de még így is minden varrat kiszedése után kiszabadult és rugdalt. Persze mellé hátára fordított bulldoghoz méltóan hörgött, mint a veszedelem. Fájt neki és nagyon nem tetszett, hogy lefogjuk, hátára fektetjük, és piszkáljuk a sebét. De nagy nehezen végére értünk a varratoknak és legnagyobb örömére leszállhatott az asztalról! Úgy spurizott ki a rendelőből, mint a nyúl, és rohant az autóig, ahová bepattant és már várta, hogy induljunk végre és hagyjuk itt ezt a szörnyű rendelőt.

Azóta az ideges kapkodása, ugrálása elmúlt, és végre gallér nélkül, fájdalom, viszketés és húzódás nélkül alhat akárhol, ahol csak tetszik. :)

A találkára 2011.03.13.-án került sor Pécsen. Régóta egyeztettük Erikával, és most végre összejött.  A március 12.-13.-14.-15.i hosszú hétvégét Dombóváron töltöttük Szabi szüleinél, ami állati jól sikerült, sok sétával, kutyázással. A megrendelt jó idő nem maradt el: fantasztikus tavaszi időt élvezhettünk 4 napig!

Vasárnap délután 4 órára beszéltük meg a találkozót a pécsi Szaturnusz utcai kutyafuttatóra, ahol Erika és Gergő a pécsi bulldogpikniket szokták megtartani. Itt jegyezném meg, hogy mennyire elájultam ettől  kutyafuttatótól, kb. 3 focipálya nagyságú elkerített füves futtató. Példaértékű lenne minden városban, mint pl. Győrben is, mert onnan is nagyon hiányzik egy hasonló hely a kutyáknak. Egyébként Pécs számomra nagyon kedves város, mindig is a szívem csücske volt, persze csak Győr után. Ez viszont még többet emelt a szememben az értékén.

Nos, időben indultunk délután, de sajnos kicsit hosszabb úton sikerült autóznunk, így fél órát várattuk Erikáékat. :( De az a lényeg, hogy megérkeztünk, főleg, hogy nagyon féltem a Mecsekben, mert nem a legjobb és legbiztonságosabb úton közelítettük meg ezt a gyönyörű várost, hanem egy elhagyatott, toldozott-foldozott úton; így alig vártam, hogy meglássuk a Pécs táblát. :) Persze ez is megtörtént, majd navigálási segítséggel megtaláltuk az említett kutyafuttatót. Ott már vártak bennünket, és nem csak Erika,Gergő és Vincent, hanem kedves barátaik, Eszter és Viktor is két kutyájukkal, Pankával és Mollyval. Molly egy tündéri aranyos beagle kutyus, Panka pedig egy szintén tündéri kis mopsz, hát ő különösen levett a lábamról személyiségével és a cukiságával. Haláli fazon. :) Végre megismertük Gergőt is, Erikát is, állatira vártuk már, hogy a netes ismeretségből személyes legyen! Vincentet is végre személyesen is megcsodálhattuk, megdögönyözhettük, már amennyire hagyta, mert hasonlóan a mi fiunkhoz, ő sem az az ölelkezős figura. :) Elmondhatatlan volt végre megfogni, saját szemünkkel látni, mert a rengeteg fotó nem pótol egy ilyen élményt. Bubi és Vini állati jól kijöttek egymással, nem volt semmi gond, ne is legyen sosem, és ezt itt és most le is kopogom. :) Alma hozta a formáját, szaladgált kifulladásig, földig lógott a nyelve, de ez elmondható volt Vincentről és Bubiról is.  Pankával próbálkoztam bratyizni, néha sikerült megsimogatnom a kis drágát. Bubi próbálkozott nála, hátha be tudja cserkészni, de Pankát nem olyan fából faragták, aki minden előzetes randira hívás nélkül odaadja magát, még akkor sem, ha egy ilyen macsóról van szó, mint a mi fiunk. :)

Voltak azért más lány kutyák is, akiknél be tudott próbálkozni. Sokat játszott és elkezdett aztán csajozni, így persze sajnos megint felizgatta magát, és ismét hörgésbe kezdett, ezért megint pórázon végezte. Muszáj volt megkötni, mert megint nem tudta, hogy hol a határ. De annyira élvezte a társaságot, az embereket, a kutyákat, a játékokat, végre nem csak a csajozás volt az első, hanem sokat játszott is. Annyira jó volt látni a kis vigyori pofiját!

Jót beszélgettünk együtt, a kutyák jól érezték magukat, másfél órás szaladgálás után hazafelé vettük az irányt. Bubival még pihentünk egy kicsit, mielőtt betettük volna az autóba, mert a hörgést nem nagyon akarta abbahagyni, de aztán egy negyed óra múlva mi is elindultunk, mert nagyon kezdett sötétedni. Az autózást mindig végiglihegi, nem volt ez most sem másként, csak most hörgés volt a lihegés helyett. Nagyon figyeltünk rá, nehogy gond legyen, de hál’ istennek hazaértünk, és ahogy beért a házba, már abba is hagyta a lihegést és hörgést, úgyhogy tényleg csak az izgatottságtól csinálta. A két kis maszat egyik jobbra, másik balra eldőlt itthon, a vacsira is úgy kellett őket felébreszteni. Vacsi után pedig reggelig aludtak, mint két kis újszülött. :)

Nagyon boldoggá tett minket, hogy ilyen kedves embereket és kedves kutyákat ismertünk meg, és bízom benne, hogy a folytatásra hamarosan sor kerül, amelyről a blogban be fogunk számolni természetesen.

Erika és Gergő, mindent köszönünk, sok puszit küldünk Nektek és természetesen Vincentnek is!

További képek itt

Ebben a hosszú télben, meg egyébként is felüdülés, ha barátok látogatnak meg.  2 hete itt volt Anitám, aki most ismerkedett meg Almával és Bubival, és a szerelem mindhármuk részéről azonnali és kölcsönös volt. Mindketten imádták, és 4 napig, míg itt volt, végig rajta lógtak, de Anita ezt egyáltalán nem bánta. Már a találkozáskor nagy volt az öröm, sokáig tartott, míg nyugodtan le tudott ülni kicsit megsimogatni őket. Bubi elővette a “szép vagyok, okos vagyok, szeress engem” arcát, és saját magát meghazudtolva mutatta legjobb formáját Anitának. Beült Anita mellé, teljesen szorosan, amennyire csak lehet, már ezt is furcsálltuk, mert ő általában nem szereti a “testi kontaktust”. :) Tette ezt teljesen természetesen, mintha mindig is ezt csinálta volna. :) Majd elment egészen addig, hogy ülő helyzetből belehajtotta a fejét Anita ölébe, amit soha, senkivel nem tett még meg!! Számat eltátva a fényképezőgép után matattam, de Bubi kiszúrta, hogy fotózni készülök, ezért gyorsan felemelte a fejét, nem akart a facebookra, vagy ide felkerülni ilyen megalázó szituációban. :) Szóval Anita nagyon jó hatással volt rá, nagyon megszerette, de persze Alma is, folyton rajta lógott, nem akart leszállni róla, de emiatt Anita nem szomorkodott. :)

Sajnos 4 nap után Anitának haza kellett mennie, így is hosszú idő volt ez Mayus nélkül neki. :( Bubi és Alma sokáig keresték még Őt a lakásban, szagolgatták az ágyat, a helyeket, ahol a bőröndje volt. Aztán rövidesen megértették, hogy Anita egyelőre elment, de elmondtam nekik, hogy jönni fog még hozzánk, nem kell aggódniuk. :)

A hétvége újabb eseményekkel folytatódott, ugyanis Jucus, Jocó,Adolf és Judit, Gyuri, Shiva érkezett hozzánk, és tartottunk egy White Bulldog Pikniket. Hatalmas bolondozás volt. Persze Bubi nem szállt le végig Shiváról, őt a játék nem érdekelte, csak és kizárólag a NŐ. Nem játszott egy percig sem, csak Shiva után futott. Addig míg annyira felizgatta magát, hogy teljesen kikészült, zihált, fulladozott, hörgött. Nem fáradt el, nem a játék hevében merült ki, hanem a koslatásban, a hajszában. Elkezdett lilulni a nyelve, akkor egy kicsit meg is ijedtünk, de aztán hál’ istennek nem lett semmi baj, viszont eldöntöttük: Bubit muszáj ivartalanítani. Ez nem normális dolog, hogy nem tud játszani semennyit. Nagyon dominál a férfi benne, mert sokat csajozik, tüzelési időszakban egyszerűen képtelenség vele sétálni, megfojtja magát, öklendezik, folyatja a nyálát, és abszolút nem önmaga. Ez nincs az ő előnyére, és féltem a szívét, az egészségét. Más fiúkkal sem szívesen engedjük össze, mert ugyan ő nem kezdeményez balhét, de ha a másik fiú domináns, és beáll neki, akkor Bubi nem hagyja magát. Így bármennyire is nem akartuk, ivartalanítani kell Bubikánkat.

Alma is hozta a formáját. Ő nem egy agresszív kutya, de a játék hevében néha voltak érdekes hangok, amiket kiadott, meg is lepődtünk a kis puffancson. Borzolta a hátát, és puffancskodott kicsit, na, meg persze Shivával amolyan csajos módon ismerkedtek egymással. Annyira aranyosan játszottak együtt, tündériek voltak! Alma amúgy mindig tarajozza a hátán a szőrt, ha fél, ha izgatott, ha örül, ha játszik, mindig. :) Végig tiszta punk volt. A kis csajszimról készült egy olyan kép is, amin épp vámpírrá alakul át, ezt a fotót Gyurinak sikerült elkészíteni, láthatjátok a képek között.  (ezúton is köszönjük neki) Ezek után próbáljam bizonygatni, hogy ő egy kedves, tündéri kutyus! :)

Adolf meg megint csak újra elrabolta a szívemet a kedvességével. Néha elkapta Almát és magáévá tette, úgy, mint a régi szép időkben. Sokat nosztalgiáztak Almával, bár most már Alma jobban tiltakozott ellene, mert sajnálta az időt holmi testiségre. :D

Sokat játszott a négyes és persze élvezték, hogy nézőközönséget is kaptak. De sajnos ez is véget ért egyszer, így bármennyire is jó volt, haza kellett indulniuk. Remélhetőleg hamarosan újra találkozunk, mert nagyon jó volt látni őket!

További képek itt

Már szombaton is elég volt egy pulóver, vékony kabátban is melegünk volt. A reggeli séta is több, mint egy órásra sikerült, hatalmasat játszottak a napsütésben, majd itthon már az erkélyre is ki lehetett menni, amit persze ki is használtak, és kifeküdtek rögtön.

Ma pedig egy hatalmasat jártunk a Püspökerdőben. Rengeteg ember volt, sétálók, biciklizők, kutyások, görkorisok, futók, tényleg szinte tömegnyomor volt. :D Mindenki kiszabadult a hideg napok után.

Bubi és Alma teljesen be volt zsongva, Bubi már a jól megszokott partra is le akart futni a töltésen, de azt teljesen belepte a víz, nem tudtunk lemenni, a kacsák is beköltöztek, annyira víz alatt van. Így az erdő irányába vettük az utunkat. Almát elengedtük, annyira eszetlenkedve futott, öröm volt nézni. Bubit semmiképp nem akartuk elengedni, mert végig olyan, de olyan huncut volt, hogy tudtuk: befutna az erdőbe és vissza se nézne, mi meg rohanhatnánk utána. Így hát pórázon volt végig, de így is állatira élvezte. Ugyanis ment, mint a gép, vitte előre a hév, mintha időre mentünk volna valahová. :) Ezért Szabi úgy gondolta, megfuttatja őket, ezért az erdei futópálya elején pár száz métert futottak. :D Állati aranyosak voltak, annyira élvezték! Így legalább kicsit Bubi lehiggadt, és le tudtunk ülni a tisztáson egy padhoz, majd szépen visszasétáltunk velük. A futás közben persze Bubi minden sáros tócsába belefutott, ezt Almának utánozni kellett, így két mocskos kis ördöggel értünk haza. Itthon Szabi megfürdette őket, és kidőlve órákig aludtak kimerülve.

Szívünk szerint ma a pécsi Bulldog Pikniken vettünk volna részt Erikám szervezésében, de sajnos ezen a hétvégén nem tudtunk ott lenni. De hamarosan Dombóvárra megyünk ismét, és akkor bepótoljuk Erika! :)

Bízunk benne, hogy nem csak a mézesmadzag volt az időjárás részéről, és most már nem lesz több szürke, hideg, és barátságtalan téli nap, hanem fokozatosan megérkezik a tavasz!

Futkározás :)

Fárad a drága

Kis mocskos :)

Almuska

Fiúk

Kuttyokkal

Hazafelé a kocsiban