Gondoltuk, hogy elmegyünk Gyirmótra, sétálunk egyet a Holt-Rábánál. Mikor elindultunk, sajnos már csöpögött az eső, de mi azért nekiindultunk, elvégre egy kis víztől semmi bajunk nem lehet. Mikor odaértünk, már jobban ráeredt az eső, ezért nem töltöttük az időt azzal, hogy a tanösvényt megkeressük, hanem egy közeli parkban kiszálltunk és ott engedtük el Bubit. Nagyon élvezte, hogy ismét szabadon szaladgálhat. Nagyon szeret póráz nélkül futkározni, ezért igyekszünk minden nap olyan helyre vinni, ahol szabadon engedhetjük és azt csinálhat, amit akar.Itt is szaladgált, mint az őrült, majd megérezte és észrevette, hogy hé, hát itt víz is van, és szokás szerint sietett belevetni magát. Szóltunk neki, hogy jó lenne, ha nem tenné, hiszen mi tudtuk, hogy a mély víztől frászt kapna, és egy életre elmenne a kedve a víztől. Beledugta két kis mancsát a vízbe, ami nem akart leérni furcsa módon, na, ettől megijedt és visszafutott hozzánk. Utána barangoltunk egyet a holt ág mentén, találtunk egy tisztást, ahol kedvére játszhatott, bújócskáztunk a fák mögött, amit ő nem nagyon élvezett, nem tetszett neki, hogy nem talált meg a fa mögött, mert körbe-körbe szaladgáltunk.

Sajnálatunkra előbb kellett hazaindulni, mint terveztük, mert az eső nagyon ráeredt. De azért nagyon elfáradt, mert haza már úgy cammogott, mint egy nagy barnamedve. Aztán itthon jött a jól megérdemelt pihenés neki is és Szabinak is, amit a mellékelt fotó bizonyít:

Ez főleg azért is érdekes, mert Bubi erre a kanapéra nem jöhet fel. Ehhez képest ez a látvány fogadott, mikor megnéztem, mit csinálnak a fiúk.