Hosszas várakozás után eljött a várva várt nap, amire annyit készültünk. A keddi napot csomagolással töltöttem, mindent bepakoltam, szinte az egész lakást magunkkal vittük, mert semmit sem akartam itthon felejteni. A nagy csomagolást a kuttyok nem értették, bár Bubi sejthetett valamit, mert vele már többször utaztunk hosszabb útra, sőt, már itt, a kempingben is volt kétszer, ez volt a harmadik alkalom neki. Alma még sosem járt ilyen helyen, eddig még csak kétszer jártuk Dombóváron a nagyszülőknél vele, más alkalom nem volt, hogy nem itthon töltötte volna az éjszakát, pláne nem négyet. Szóval neki ez igazán nagy eseménynek ígérkezett! Izgatottan várták, hogy mi fog kisülni ebből a nagy pakolásból. Másnap reggel Szabi bepakolt az autóba, ami maga a csoda volt, mert rengeteg holmink volt, a kis Skoda Feliciánk csomagtartója dugig lett tömve. Utána mi négyen bepattantunk és irány Velence!

Az utazás nagyon jó volt, akkor még nem volt túl meleg, szóval lehetett haladni, nem kellett velük megállni. A kempinghez érve  Barátaink, Viki, Csabi, Daisy, Joey már vártak minket, ők valamivel előbb érkeztek. Nagyon jó volt a viszontlátás, mi négyen is utoljára jó pár hónapja találkoztunk így, a kuttyok is szintén, szóval nagy volt az öröm. Almának ugye a hely is új volt, örömmel fedezte fel, hogy micsoda új terepre jöttünk. A szállásunk, ismét az 1-es sátor volt, már visszatérő vendégek vagyunk, ugyanis mi már a 3. alkalommal foglalhattuk el szállásunkként.

Újból az egyes sátorban

Az első napon még az idő kicsit hűvösebb volt, néha csöpögött az eső is, de hál’ istennek nem kezdett szakadni, így nem kellett a sátorba visszahúzódni. A kuttyok rengeteget játszottak, futkároztak, teljes erőbedobással, pedig ha tudták volna, hogy még 4 napot maradunk, lehet, hogy tartalékolták volna a muníciót kicsit.  Az első nap így nem is mentünk le a partra, mert hideg volt, de az előrejelzés meleget mondott a többi napra, így nem aggódtunk, hogy kimaradnak a fürdésből.

Az első napon még csak a sátor mellett játszottak

Másnap valóban jó idő lett, így természetesen lementünk a partra. Sajnálatos esemény nyomta rá a bélyegét az egész nyaralásunkra, sajnos tüzelő szuka volt a kemping területén, így Bubi teljesen kifordult önmagából. Míg “alaphelyzetben” egy békés, nyugodt, mondhatni mamlasz kutya, aki nemhogy verekedést nem kezdeményez, de még ha őt támadják meg sem támad vissza; addig itt, miután egy-két fiú kutya arcoskodott vele, és behódolásra akarta kényszeríteni, már nem tűrte. Le akarták teperni, és ő ezt most nem fogadta el, hanem fel akarta venni a kesztyűt. A parton mindig izgatottan viselkedett, nem volt az a játékos kutyus, aki máskor szokott lenni. Látszott, hogy csak egy valami érdekli. Joey is koslatott a tüzelő szuka után, pedig ő sem szokott csajozni. Bubi olyan kutyákkal is összeveszett, akikkel egész évben vártuk a találkozást: Pasassal és Tarhonyával kapott össze, és sajnos ott ő kezdte az acsarkodást, csupán csak azért, mert mindkét kutya domináns volt vele szemben. Így sajnos nekünk is mindig fel kellett tenni azt a kérdést a gazdikhoz, ha találkoztunk valakivel, hogy “Fiú? Lány?”, pedig eddig sosem volt gond, ezelőtt mindenkivel eljátszott, marháskodott. Szóval kicsit el lett szúrva a piknikünk, igazából nem tudtam, tudtuk felfogni a tényt, hogy valaki képes volt tüzelő szukát hozni egy ilyen hatalmas rendezvényre, ahol tele van fiú kutyával az egész kemping. Önző dolognak tartjuk ezt,  mert ezzel nem csak a mi nyaralásunkat rontották el, hanem másokét is. Ahogy figyeltük, legalább tízszer több balhé, verekedés, acsarkodás történt a piknik alatt, mint tavaly. Persze kénytelenek voltunk elfogadni a tényt, és így kevesebbszer tudtunk lemenni a partra, hiszen Bubinak nem sok öröme volt benne. Azért többször bevágtuk a vízbe, igaz csak pórázon, élvezte nagyon. Alma, Joey és Daisy miatt is azért többször lementünk, nem akartuk, hogy kimaradjanak a vízi kalandból.

Közös pancsolás a bátyóval

Alma nagyon élvezte ezt a helyet, annyira kis édes volt, őt póráz nélkül hagyhattuk szaladgálni, annyira lelkes volt. Általában a sarkunkban szokott lenni, de most aztán egyáltalán nem így volt, kétszer keresni is kellett, mert épp kolbászolt valamerre, vagy valakinek a sátrában találtuk meg. A Velencei-tóban is megfürdött persze, az első próbálkozás után kijött, és úgy gondolta, hogy ez neki nagyon megy, így visszaugrott egyedül… hát aranyom teljesen elmerült, pár másodperc múlva riadtan bukott fel a víz alól.  De nem volt gond, ügyes kislány ő, nem kell félteni.Viki őt is és Bubit is megúsztatta, mint ahogy saját “gyerekeit” is, ezúton köszönöm neki még egyszer.

Alma pancsol

Bubinak tetszettek még a kismedencék is, kb. 10 db volt belőlük kirakva, Daisy is nagyon élvezte, a vizet pofozgatta és ezzel jól elfoglalta magát.

Bubi élvezte a pancsolókat

Kipróbáltuk a kutya futópadot is, Bubi aránylag ügyesen rájött, mit kellene csinálni, Almának viszont nagyon nem tetszett, de azért egy kicsit ő is gyalogolt rajta. Daisy nagyon ügyes volt, jól csinálta, viszont Joey olyan volt, mint aki minden reggel egy 2 km-t fut reggeli edzésként egy futópadon.

Bubi a futópadon

Volt egy kis agility pálya is, itt is bohóckodtunk, nagyon tetszett a kukac, vagy nem tudom, hogy mi a hivatalos neve.  Alma persze ettől is félt, nem mert bemenni, Bubi belement, de ő meg háttal araszolt benne.

Bubus nem nagyon lelkesedett az ötletért

Alma tesójával találkoztunk szombaton, olyan jó volt látni, édesek voltak együtt.

Alma és a tesója

Végre megismerkedtünk személyesen Maximusszal, Szilvivel és Gáborral, valamint Shivával, Judittal és Gyurival, szombaton pár perc erejéig Lorddal, Andival és Ferivel; szóval ez is egy nagyon jó élmény volt, mert velük csak neten tartottuk a kapcsolatot.

Adolf, Jucus és Jocó is ott volt természetesen, Adolfnak persze csak a csajokon járt az esze, de ezt már megszoktuk tőle.  Kicsi drágám egész nap a kányokat koslatta.

Szombaton Lujziék is ott voltak, meg találkoztunk futólag sok-sok ismerőssel, hiszen az volt az ingyenes nap, így nagyon sokan eljöttek.

Több kutyussal és gazdival találkoztunk a tavalyiak közül, mindenkivel váltottunk pár szót, kivel mi történt, hogy érzik magukat, jó volt újra látni mindenkit.

Megtartottuk Bubi, Joey és Daisy szülinapját is, Bubinak június 26.-án volt a 2., Joeynak és Daisynek pedig július 26.-án lesz a 2. szülinapja. Megkapták az ajándékokat, Bubiét Vikinek és Csabinak ezúton köszönünk! Csabit is megköszöntöttük szülinapja alkalmából, ismét ugyanabból a cukrászdából rendeltünk ugyanolyan tortát, mint tavaly.

Bubi épp a szülinapi ajándékát nyitja

Nagyon jól éreztük magunkat, napközben a kuttyok játszottak, úsztak, eszetlenkedtek, este, mikor elterültek, és pihentek, mi szalonnát sütöttünk, vörösboros marhapörit csináltunk (nyamm), rántottát készítettünk, buliztunk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat, szóval fergetegesre sikeredett, még egy éjszakai fürdőzés is volt, Szabi és Viki csobbant egyet egy meleg nap után a hűs Velencei-tóban. Szóval rengeteg nevetéssel, jókedvvel telt a piknik minden napja. Esténként ilyenkor, mikor éjszakába nyúlóan fent maradtunk, a kuttyok házőrzőt játszottak, minden neszre figyeltek, de azért többnyire egymás társaságában húzták a lóbőrt. A negyedik éjjel már a neszek sem érdekelték őket annyira, mert inkább már csak békésen szunyókáltak. Minden nap egyre fáradtabbak voltak, Bubi a második naptól izomlázzal is küzdött, ezért sok kefirt is kapott, hogy tudjon gyorsabban regenerálódni. A mi éjszakázásunknak csak egy hátulütője volt, hogy reggel viszont kelni kellett az első napsugárral, mert ahogy az besütött a sátorba egy levegőtlen katlanná változott , így kénytelenek voltunk felkelni.

A kefír segített az izomlázon

Vasárnap délelőtt már kicsit a kialvatlanságtól nyűgösen, de azért fantasztikus élményekkel tele indultunk haza. Az út kicsit hosszúra sikeredett, mert iszonyú hőség volt, kétszer is megálltunk hűteni a malacokat, nehogy hőgutát kapjanak. De aztán sikeresen hazaértünk, és két napig pihentük a rengeteg élményt.

További képek és videók a piknikről

Már nagyon vártuk ezt a kis pihenést, nagyon nehezen jött el a várva-várt időpont, pedig csak egy hónapot kellett várni. Nagyon be voltunk sózva. Szerveztünk bográcsozást, beszereztük az alapanyagot, megterveztük a kajákat…

Aztán végre eljött a nagy nap! Pénteken reggel már az ismerős útvonalon haladtunk eltántoríthatatlanul. Ennek ellenére sikerült eltévednünk, Székesfehérvárról rossz felé jöttünk le. Ennek köszönhetően mi érkeztünk meg utolsónak a kempingbe.

Ott volt már a JoeyDaisy család és Wini-ék is. Bubi egyből közéjük vetette magát és kezdődhetett a játék. Illetve csak kezdődhetett volna, mert megérkezett a rossz idő. Elekzdett esni az eső, ami majdnem egész nap zuhogott, ezért a pénteket a sátorban töltöttük.

Estére elállt az eső és kimerészkedhettünk. Gyorsan kreáltunk tüzet és a lányok elkezdték csinálni a vacsit. A kutyák is feléledtek és ismét elindult a játék.

Előkerült a házi pálesz is, ami igen csak meghozta a hangulatot:)

Pénteken hivatalosan is keresztszülők lettünk! Újdonsült keresztgyerekeink Joey és Daisy! Ezúton is köszönjük Vikinek és Csabinak a megtisztelő felkérést!

A péntek este nagyon jól telt a figyelemre méltó mennyiségű pálinka elfogyasztása és az isteni lecsó miatt. A kutyusok lassan elfáradtak, mi még üldögéltünk a tűznél, majd nyugovóra tértünk.

Szombaton nagyon szép időnk volt! A lurkók is nagyon élvezték. Ekkor már levittük őket a partra is, hogy egy kicsit felfrissüljenek, meg hogy a lányok közben titokban felfújhassák a lufikat Csabi szülinapi meglepetés bulijához.

Volt torta is, amiről nem tudok mit mondani, ugyanis nem ettem belőle, de finomnak látszott:) A kutyák inkább a lufikért voltak oda, eszméletlen volt, hogy mit műveltek! Csak Bubi volt kihúzó, ő természetesen rettegett a lufiktól, ezért tisztes távolból nézte a játékot.

Estére már az összes picur hulla fáradt volt, de ez rólam is elmondható volt.

A vasárnap punnyadással indult, a kutyák is csak heverésztek. De aztán lementünk a partra egy utolsó nagy fürdőzésre. Bubi egy rögtönzött hidroterápiában vett részt, amit annyira nem élvezett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeztünk egy kutya úszóversenyt. A résztvevők: Bubi, Joey, Daisy, Wini, Szotyi. Hát erről nem is lehet mit írni, ez a videó magért beszél.

A finom pörkölt elfogyasztása után már fenyegetően közlegett a búcsúzás. Sajnos ez a pillanat is eljött és mindenki szépen haza indult este felé. Rossz érzés volt, mert nagyon jól éreztük magunkat, de az élmények most is kárpótoltak!

További képek és videók itt

Annyira jól éreztük magunkat, hogy nem tudunk leállni. Igaz, hogy most sokkal szerényebb létszámmal, de megint ott leszünk. Az árak most is barátságosak lesznek, ugyanis 30%-os bulldog kedvezményt kaptunk.

Szállást közvetlenül a kempingnél tudtok foglalni, ahol a pontos árakat is meg tudják mondani. A varázsszó: “bulldogkedvezmény”

Az élményeket nagyon nehéz szavakba önteni, ezért készült egy videó a legjobb jelenetekből.

Az árak nagyon barátságosak és a rendezők még ennél is segítőkészebbek!

A piknik egy kempingben lesz, ahol faházas elhelyezés és sátrazás közül lehet választani. A kutyáknak külön partszakasz lesz, hogy kedvükre fürödhetnek majd.

Mi ott leszünk Bubival és reméljük, hogy minél többen leszünk és hogy az idő is jó lesz!

További információ a Bulldog Piknik weblapján: http://www.bulldogpiknik.hu