Hosszú hónapok előzték meg az ivartalanítási műtétet, mindenáron el akartuk kerülni, de mint tudjátok, sok-sok tényező vezetett idáig, hogy végül megléptük ezt is.  Bármennyire rossz is, de a piriherétől meg kellett válnunk. :( Az utóbbi időben már nem volt önmaga, akárhányszor kutyákkal játszott a lányokra mászott rá, és eszeveszett módon csak rájuk koncentrált, nem egyszer kellett attól rettegni, hogy súlyosabb következménye lesz ennek a feszült idegállapotnak, akár egy hőguta is egy melegebb napon. A sétáknál sem volt önmaga, tüzelési időszakban főleg nem, ilyenkor biztosra vehettük, hogy az izgalomtól hányás is lesz, mert ilyenkor nagyon elveszti a fejét. Sok dolog vezetett idáig, de erről már sokat hallhattatok.

A műtét 2011.04.01.-én, pénteken, este 7-kor volt. Mind a négyen ott voltunk, de aztán röviddel az altató anyag beadása előtt mi Almával eljöttünk, hogy Bubi nyugodtan el tudjon aludni és ne zavarkolódjon ott. Mi addig sétáltunk, bár ez minden volt, csak nem séta, mert Alma nagyon nyugtalan volt, mindenáron vissza akart menni. Nemsokára Szabi is kijött, mert aztán Bubusunk mély álomba szenderült és megkezdték az előkészületeket. 30 perc alatt kész volt a műtét, és hozhattuk is ki a drágát. Hazahoztuk, Szabinak ilyenkor majd’ leszakad a keze, mert azért a földszintről a lakásig felhozni az élettelen 23 kilós sószsákot nem könnyű, még úgy is, hogy lifttel hozzuk. Betettük a “gyógyító fekhelybe”, és itt ébredezett. 10 óra körül már próbált kiszállni, de akkor még erőtlen volt hozzá. Később kikecmergett, és sajnos 3-szor is hányt. :( De aztán újra le tudott pihenni és szépen lassan eltelt az éjszaka.

Azt hittük, hogy a nehezén túl vagyunk. De nem. :( Sajnos innen kezdődött Bubi kálváriája. A szemműtét (ismét entrópia a másik szemén is) az egyáltalán nem viselte meg, az ivartalanítás hege annál inkább. Folyamatosan futkározott, szinte menekült valami elől, nem is tudom leírni, hogy milyen volt ez… Kapkodott hátra, kergette a fenekét, eszeveszett módon, feszülten, idegesen. Napjában többször rájött ez, nagyon megviselte. A séta abból állt, hogy kirohant az ajtón, és eszeveszetten igyekezett valahová, ő sem tudta hová, majd hirtelen leült vagy lefeküdt. Az első egy hétben pár perces sétákra lehetett csak elvinni, nem is lehetett többre, nem is akart jönni. Napról napra kicsi lépésekkel haladtunk és nagyon lassan kezdtek csökkenni ezek a kapkodások. Az elején még enni sem tudott miatta, mert ha evés közben jött rá, akkor nem tudta tovább folytatni, csak ült és a falhoz nyomta a fenekét, hátát, és így várta, hogy elmúljon, hogy végre ehessen. (ilyenkor néha muszáj kézből etetni, mert közben meg nagyon éhes volt) Szóval igazából ez jelentette a nehézséget és még az, hogy nem tudtuk, hogy ez meddig fog tartani és normális-e? A dokival beszéltünk telefonon, azt mondta, hogy húzódik, viszket neki és biztosan ezt érzi. Fertőtlenítettük neki és a javaslatára Cortizeme-mel is bekentük, az azért segített.

Végül a varratszedésre is sor került végre, tegnap, a 12. napon. Ekkor már azt hittük, hogy minden rendben lesz, és mikor a szeméből szedték a varratot még így is gondoltuk, mert azt nagyon jól viselte, okos kutyus módjára tűrte, hogy a 4 varratot kiszedje a doki belőle. Na, de a lába közötti műtéti heg varratai már nem voltak ilyen egyszerűek! 10 percig biztosan eltartott , de én egy órának éreztem. Hárman fogtuk le, amíg a doki szedte ki őket, de még így is minden varrat kiszedése után kiszabadult és rugdalt. Persze mellé hátára fordított bulldoghoz méltóan hörgött, mint a veszedelem. Fájt neki és nagyon nem tetszett, hogy lefogjuk, hátára fektetjük, és piszkáljuk a sebét. De nagy nehezen végére értünk a varratoknak és legnagyobb örömére leszállhatott az asztalról! Úgy spurizott ki a rendelőből, mint a nyúl, és rohant az autóig, ahová bepattant és már várta, hogy induljunk végre és hagyjuk itt ezt a szörnyű rendelőt.

Azóta az ideges kapkodása, ugrálása elmúlt, és végre gallér nélkül, fájdalom, viszketés és húzódás nélkül alhat akárhol, ahol csak tetszik. :)

A műtét utáni altatásból Bubi éjszaka tért magához, nem is feküdtünk le mi sem addig aludni, amíg fel nem ébredt annyira, hogy még le tudtuk vinni kicsit pisilni, kóvályogni. Ez éjszaka történt meg, mert ugye este 7 körül altatta el az orvos. Még éjjel sem volt teljesen magánál, de azért egy kicsit lementek Szabival a ház elé és egy pisi után jöttek is vissza. Sajnos az altatás kicsit megviselte, mert éjfél körül, mikor először kikászálódott a fekhelyéből, többször hányt. De ez teljesen normális dolog, de mégis rossz volt látni.

Az elkövetkező napok jól teltek, a gallért gyorsan megszokta. Evéshez le kellett venni neki, mert anatómiai okokból képtelen lett volna enni gallérban. Aztán úgy láttuk, hogy nem piszkálja a szemét, ezért megkíséreltük a sétákat is gallér nélkül, hogy legalább akkor egy kicsit szabadon legyen. Ez bevált, mert sétakor sem bántotta egyáltalán, csak arra figyeltünk, hogy nincs játék Almával, nincs bokorban mászkálás, botozás, stb. De hamar felfogta, megszokta a gallért, beletörődött, hogy ezt viselnie kell.

Néha még a peremén el is szundított, pihentette a fejét alvás előtt kicsit. Tehát nem volt különösebb gond vele.

Az első napokban egyre csúnyább volt a sebe, meg a könny, a seb varja összegyűlt a varrat körül, akkor elég csúnya volt neki. De aztán idővel kezdett ez leszáradni és darabokban leesett neki, az alatt meg már a gyönyörű szép bőre bújt elő.  A varrat meg egyáltalán nem irritálta, észre sem vette látszólag.

Nagyobb baj volt a lábával, mert megint előjött a duzzanat a lábujjai között, de most az egész dudor a talpán volt, lefelé nőtt neki és így nem tudott járni. Volt egy nap, amikor annyira tudtuk levinni csak, hogy pisilt és a ház elé lefeküdt, nem tudott sétálni menni. Összesen kb. 2-3 napig sántított, de aztán végre kifakadt a sebe és újra tudott járni. Úgyhogy ez is társult a szeme mellé, de hál’istennek már mindegyiken túl vagyunk.

Ma voltunk a varratszedésen, a dokinak “tetszett” a sebe, szépen gyógyult szerinte is. A gallér lekerült, így egy hatalmas játékkal koronázták meg a mai napot.

A hétvégén Alma szülinapját is megtartjuk, igaz, hogy a múlt héten volt, de nem akartuk úgy “megünnepelni”, hogy Bubi nem tud önfeledten játszani, így hétvégén Almát is végre “felköszöntjük hivatalosan” is.

további képek itt

Tehát mint említettem a probléma régóta fennállt, de időszakosan mindig helyre tudtuk hozni. Volt gyulladásban régebben is a szeme, azt cseppekkel kezeltük, de utólag kiderült, hogy csak átmenetileg segített.  A pikniken Szilvitől (Maxika gazdija) kapott krém szinte csodát tett a szemével, lehúzta a duzzanatot és nagy örömünkre megszüntette a könnyezést is. De sajnos csak időlegesen hatott, és újra meg újra visszatért a könnyezés. A dokink is próbálkozott a gyulladást leszedni, de már akkor is mondta, hogy befelé fordul a szemhéja. (Entrópia) Úgy tűnt, hogy azért a krémek helyreteszik és akkor elkerülhetjük a szemműtétet, de sajnos nem így lett.  A folyamatos könnyezés bizonyította, hogy tenni kell valamit. Azt is észrevettük, hogy a bal szemén, amelyiken a könnyezés volt, egy szőrtincs (nem is a szempillák!) teljesen hozzáérnek a szeméhez. Főleg akkor, ha alszik és csukva van a szeme, akkor az a tincs folyamatosan irritálta a szemgolyóját. Így mindig főleg ébredés után hunyorgott és könnyezett a legjobban. A doki végül közölte, hogy meg kell műteni, mert ezt már máshogy nem lehet gyógyítani.

A műtétre a mai napot, azaz 2010. 11. 12.-ét tűztük ki. Egyben egy könnycsatorna mosást is megejtettünk, mert az is el van tömődve neki és már az is esedékes volt. Valamint kapott egy chipet is.

Bubinak már a reggel rosszul indult: nem kapott reggelit. Nem igazán értette, hogy miért toltunk ki vele, de azért beletörődött. Az altatás miatt nem kaphatott, mert előtte nem lehet enni. Este 7-re kellett vinni. Alma is jött velünk, hiszen, mint láthattátok szörnyű pusztítást tud végezni, és tartottunk attól, hogy ha este, sötétben egyedül hagyjuk Bubi nélkül, akkor ledarálja az egész lakást, mint egy hód. Meg ez nem tart túl sok ideig, felesleges lett volna rábízni valakire. Így viszont végig látta, hogy mit csinálnak Bubival és nagyon megijedt, hogy mi történik vele, kicsit meg volt illetődve. Megkapta az altatót Bubusunk, ami rövid időn belül hatott is, majd elvitték a műtőbe. Kis idő múlva az orvosunk kijött kérdezni valamit, Alma addigra már nagyon mérges volt, hiszen végig látta, hogy mit “műveltek” az ő Bubijával, és hát mikor a doki elindult felénk, harciasan megmorogta. Ez azért olyan nagy dolog, mert a kis csajszikánk soha életében senkit meg nem morgott, se állatot, se embert, senkit. Most viszont úgy érezte, hogy eljött az idő erre is, mert hát az ő nagy és erős “bátyójáról” volt szó.

Nehéz 40 percünk következett. Közben sétáltunk egyet, persze ez nem volt felhőtlen, mert Alma nem szívesen távolodott el a rendelőtől. Mikor visszaértünk, türelmesen váruk, hogy felbukkanjon a dokink, hogy mehetünk be érte. Egyszer csak láttuk, hogy viszik Bubikánkat vissza a vizsgálóba, Szabi be is ment érte, megbeszélt az orvossal mindent, majd hazafelé vettük az irányt. Szabi felcipelte ezt a kis 25 kg-s sószsákot a lakásba, majd kedvenc fekhelyén helyeztük el. Alma már tűkön ült, kíváncsi volt, mi történt a “bátyóval”. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert mégsem rohanta le, nagyon türelmes vele, nem piszkálja, hagyja, hogy pihenjen. Ő is megnyugodott, hogy Bubi nem veszett el és már itt van vele. Persze nem érti, hogy miért olyan esetlen és miért van olyan fura szaga. :)

Tehát itt tartunk most, 12 nap vár ránk, hogy felépüljön és a varratokat kiszedjék, addig sajnos gallért kell viselnie – ettől tartunk egy kicsit. Mivel ő bulldog, ezért evéshez, iváshoz le kell venni neki, de ezt leszámítva rajta kell hagyni. De ezt is megszokja majd, és túl lesz(ünk) ezen is.

Bubi pihenget a műtét után

Ezúton köszönjük, hogy szorítottatok, akik tudták, nagyon jól esett mindenki támogatása!

A bulldogok farok formája nagyon változatos, szentelj nagyon nagy figyelmet neki, hogy megelőzd a bakteriális fertőzéseket, amik szörnyű fájdalmat okozhatnak a kutyának. Mindig tartsd tisztán és SZÁRAZON a farok és a test közötti részt – különösen akkor, ha ez nehezen elérhető, ugyanis minél szűkebb a hely, annál könnyebben szaporodnak benne a baktériumok.
Amennyiben problémát okoz a tisztítás (túl szűk, ezért lehetetlen kitisztítani, vagy a folyamatos tisztítás ellenére is elfertőződik), azonnal keress fel egy állatorvost.

Mikor megérkezik hozzád a kutyusod, érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen alakú a farka és hogy helyzekedik el a testéhez képest. Ez nagyon fontos, ugyanis ránézésre nem mindig lehet megállapítani, csak ha az ujjaddal végig követed a tövétől a hegyéig. Sok gazdi számára csak a probléma kialakulása után, az állatorvosnál derül ki, hogy a kutyusnak bizony problémás farka van.

Na de melyik a problémás és mire kell odafigyelni?

Az angol bulldogoknál leggyakrabban előforduló farok típusok

Befelé növő farok

Befelé növő, vagy “rejtett” farok

Gyakaran az ilyen típusú farok első ránézésre észre sem vehető, így a gazdi azt hiszi, hogy nincs is. Pedig nagyon is létezik, csak a nagy része, vagy az egész a testen belül van elrejtve. Ezt körülbelül úgy lehet elképzelni, mintha a hüvelykujjunkat a köldökünkbe tennénk. Így ül a kutyus farka is a testben. Az ilyen farok esetében nagyon oda kell figyelni, hogy a test és a farok közötti szűk részt rendszeresen tisztítsuk és tartsuk nagyon szárazon. Ha ez nagyon nehezen megy, vagy a kutyusnak fáj, akkor érdemes elgondolkodni a farok amputációján, de ez mindenképpen a legvégső megoldás.

Feszes farok

Feszes farok

Ahogy a befelé növő faroknál, itt is nagyon fontos, hogy a test és a farok közötti részt tartsd tisztán és szárazon. Ha nem tudsz az ujjaddal ehhez a részhez hozzáférni, akkor – különösen nyáron – nagyon gyorsan elfertőződik, hatalmas fájdalmat okozva a kutyusnak, ezért ebben az esetben is szóba jöhet az amputáció. Ennél a típusnál a farok nagyon szorosan odafeszül a fenékhez, ami amellett, hogy nagyon hamar koszos lesz, a nyomás miatt idegkárosodást is okozhat a végbélben. Nagyon oda kell figyelni a kölyökkutyára fejlődés közben, ugyanis az ilyen típusú farok egyre feszesebb lesz, ahogy a kutya nő.

Csavarodó farok

Csavarodó, “dugóhúzó” farok

Malac faroknak is hívják, mert ugyanúgy tekeredik, mint a malacoké. Sajnos sokan csak ezt a fajtát tartják elfogadottnak. Alap esetben ez a típus semilyen problémát nem okoz, ha rendszeresen tisztítják, de sokszor előfordul, hogy a szűk csavarok miatt itt is fertőzés alakul ki, ezért itt is nagyon oda kell figyelni a tisztításra.

“Nyuszi” farok

Úgy néz ki mintha egy kis pamacs lenne, de legtöbbször egy feszesen csavart, vagy befelé növő farkat rejt.

Egyenes farok

Egyenes, redőzött farok

Az egyenes farok a tökéletes eset, bár sajnos sokan nem tekintik annak.
Körülbelül 7-8 cm hosszú, elvékonyodó, a kutya könnyen el tudja emelni a testétől és csóválni is tudja, ami nagyon vicces látvány. Lehet enyhén görbülő is, de mindenképpen lefelé áll és nem emelkedik a kutya farvonala fölé.
Ennél a típusnál nincs szükség különösebb ápolásra, de azért ritka esetekben az enyhe redők okozhatnak problémát.

Kopaszodó farok

Kopaszodó farok

A bulldogok farka sokszor elkezd kopaszodni. Ez a probléma pusztán kozmetikai jellegű, orvosi kezelésre nincs szükség. Általában idősebb kutyáknál fordul elő, de gyakran egészen fiatal kölyköknél is megfigyelhető.

Hogyan kell tisztítani a bulldog farkát?

Amire szükség lesz:

- antibakteriális szappan (gyógyszertárakban kapható)
- hyperol tabletta (szintén gyógyszertárban kapható)
- papírzsepi, vattakorong, törölköző
- atibakteriális kenőcs, ha esetleg már elfertőződött

Én kb. 2-3 naponta szoktam elvégezni a következőt:

Langyos vizet engedek egy lavórba és bele állítom a hátsó lábaival a kutyust.
Jó alaposan leöblítem a farkát, a fenekét és az a körüli területet, majd a problémás szűk részt.
Ezután a szappannal jó alaposan átdörzsölöm a farkat, de még alaposabban a szűk részeket, majd alaposan kiöblítem mindenhonnan.
Jöhet a törlés. Először a törölközővel törlöm teljesen szárazra a farkát és megpróbálok a szűk helyekre is benyúlni vele. Ha már mindent, amit tudtam, szárazra töröltem, fogok egy vattakorongot, vagy zsepit (ezzel könnyebb) és a problémás részeket is megtörölgetem. Addig csinálom ezt, amíg teljesen szárazon nem jön ki a zsepi (minden törlésnél újat használok, így könnyen észreveszem, ha már száraz).
Hetente egyszer még át szoktam törölgetni a szűk részeket hyperolos oldattal is (1 dl vízhez 1-2 tabletta), majd ezt is alaposan letörlöm. Ez teljesen fertőtleníti.

Mit tegyél, ha már meg van a baj?

Ha észreveszed, hogy a kutyus sokszor leül, érzékeny a farka, vagy esetleg szúrós szagot terjeszt, akkor alaposan vizsgáld meg, mert könnyen előfordulhat, hogy bakteriális fertőzést kapott. Ezt onnan látod, hogy gennyes váladék veszi körül a fertőzött területet. Ebben az esetben azonnal fordulj állatorvoshoz. Amit addig tehetsz, hogy megpróbálod leitatni a váladékot és szárazon tartod. Esetleg meg lehet próbálkozni egy antibakteriális készítménnyel is, de amint teheted, vigyed orvoshoz, lehet, hogy nem mutatja, de iszonyatos fájdalmai vannak.

Sajnos mi a saját bőrünkön éreztük, hogy milyen szörnyű következményekkel jár az, amikor nem figyelünk eléggé ezekre a dolgokra.
Alma egy nagyon durva fertőzést kapott, aminek fájdalmas volt a kezelése:

Alma betegeskedik
Farokgondok 2. rész
Farokgondok 3. rész
Alma farokgondok 4. rész – A gyógyulás

Örömmel jelenthetjük, hogy Alma farkán lévő tályog szinte tökéletesen meggyógyult! Tegnap voltunk utoljára tisztíttatni az orvosnál. Egyáltalán nem sírt, egyetlen hangot sem adott, pedig a doki a pörköket szárazon szedegette le, mert nem kellett már benedvesíteni, és a kislánynak tényleg nem volt ellenére. Kapott még egy kis alkoholt a fenekére, meg még egy kis krémet, majd hazamehettünk! Olyan boldog volt utána! Örült, hogy most nem voltak fájdalmai. Mostantól pár napig nekünk kell tisztítani, az első már meg is volt ma délután, Szabi lefogta én meg kitisztítottam. Egyetlen hangja sem volt, nagyon okos volt! Meg is dicsértük és kapott jutalomfalatot, így nem lesz a tisztítás annyira ellenére. Már csak egy kis szőr hiányzik a farkára, hogy újra gombócként tündököljön a hátsó fertályán. :)

Gyógyultan

Mindenkinek köszönjük, akik izgultak értünk!

Kicsit izgultunk a hétvégi tisztítás miatt. A doki felajánlotta, hogy szombat, vasárnap is vihetjük hozzá, de nincs ilyenkor asszisztens. Féltem, hogy hogy fogom majd lefogni Almát, mert az asszisztens nagyon ügyesen kezelte ezt a helyzetet, de nekem ez nagyobb feladatot jelent. Szombat este fél 8-ra beszéltük meg a találkozót. Negyed 8-kor lementünk a kocsihoz. Sajnos az autó többszöri próbálkozásra sem indult be, akksi gondja volt. Próbálkoztunk többször, de sajnos felmondta a szolgálatot, így le kellett mondani az orvost. Nagyon kellemetlen volt a dokival szemben, hogy lemondtuk. Szabi nekiállt megszerelni, aztán úgy néz ki, hogy a múltkori sok esőben, mikor beázott az autó, az akksinak se tett jót. Sikerült megcsinálnia, 10 perc múlva már indult is a kocsi, de hát a dokit már lemondtuk. Így aztán az esti tisztítás elmaradt. Másnap reggel fél 10-re beszéltük meg, hogy addigra menjünk ki a rendelőbe.

Alma nagyon izgult, már tudta, hogy hova jöttünk, és nagyon nem akarta az egészet. A lefogásban be kellett segítenem, bár lekopogom, most jobban tűrte, mint eddig bármikor. A tisztítás, mint már korábban említettem, három lépésben történik: 1. tisztítás, 2. fertőtlenítés alkohollal, 3. Cortizeme krémmel bekenés (széles spektrumú antibiotikum krém). Namost, a három közül szerintem az alkohol a legdurvább. Alma nem így érzi, ő az első lépésnél hisztizik a legjobban, sokszor még semmit sem csinálnak, de ő már üvölt. A második lépés az alkoholos tisztítás, most egyetlen hangja sem volt, talán az alkoholos kezelés végére kezdett nyüffögni. Szóval számomra teljesen érthetetlenek a reakciói. Én az alkoholnál kiabálnék a legjobban. A krémes kenésnél azért nemtetszését nyilvánította.

A kedve egyre jobb. Tegnap például már nagy sétára is tudtunk vele menni, háromszor is, csak estére fáradt el nagyon és jött elő durván a fájdalom, akkor nem is erőltettük a nagyobb kerülőt, szépen hazajöttem vele, hadd pihenjen, Bubit meg Szabi vitte el nagyobb sétára. Sokat játszottak tegnap, már nem “félti” annyira a fenekét. Eszetlenkedtek egész délelőtt, rohangáltak, játszottak.

A kakilás még mindig nagyon kellemetlen, sokszor nyüszít, felvakkant közben a fájdalomtól. Ez is biztos változni fog, pár nap és helyrejön!

Itthon most zuhanyozni kell a fenekét, nem kell dörzsölni, csak hogy annyira ne száradjanak rá a pörkök a fenekére, meg ha tudjuk, kamillával kell kezelgetni.

Holnap újra doki, de azért remélem, hogy a héten befejeződik ez a tortúra.

Ma, pénteken harmadszor is átesett Alma az általa utált tisztítási folyamaton. Egyszerűen magánkívül van, ha bárki a fenekére néz, hozzáér, pláne, ha a sebét próbálja tisztítani. Önkívületi állapotba kerül és dobhártyaszaggatóan nyüszítve ugat, harsog, a gazdi szíve meg megszakad.

Kérdeztük a dokit, hogy mit lát, javul a seb a fenekén? Azt mondta, hogy ő úgy látja, hogy javul. Ma a pörköket kellett leszedni Alma fenekéről, ez nagyon fájdalmas művelet volt. Ismét az egész nem tartott tovább kb. 5 percnél, de ez egy kínzással ért fel.

Most így néz ki Alma feneke

Holnap munkaszüneti nap lesz (május 1.) utána meg ugye vasárnap következik. Rettegtünk ettől, hogy hogy’ fogjuk mi ebben a két napban normálisan tisztítani Alma sebét. Tudtuk is, hogy a dokink nem dolgozik, így nagyon meg voltunk ijedve. A mai kezelés után nagy meglepetés ért bennünket, mert a doktor úr felajánlotta, hogy holnap, azaz május 1.-én a munkaszüneti napon is ellátja Almát, valamint vasárnap is!!! Igazából én azt sem tudtam, hogy mit mondjunk erre, mert az, hogy “köszönöm” az nem fejezi ki azt, amit értünk tesz. Egész egyszerűen akkora terhet vesz le a vállunkról, hogy elmondani nem lehet. Nagyon-nagyon hálásak vagyunk dr. Parcsami Andrásnak, hogy ennyit tesz Almáért!!! Kevés ilyen lelkiismeretes dokit láttam, mint amilyen ő. Rendkívüli ember, rendkívüli orvos. Mi nagyon örömködünk ez miatt, Alma már kevésbé, sajnos, nincs túl jó emléke a dokinkról. :( Nem zárja sajnos a szívébe Őt. :(

Alma napjai fájdalommal telnek. Egész nap fekszik, alszik. Ez tölti ki napja nagy részét. Ha nem ezt csinálja, akkor a farkát kergeti. Járása görnyedt, szinte hason csúszik és maga alá húzza a fenekét. Ha sétálunk, előrefut, megáll, előrefut, megáll. Szinte hisztérikusan. Sokszor leül, mocorog a fenekén. Ilyenkor annyira fájdalmasan néz, hogy majd’ megszakad a szívünk. Szörnyű, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy nem tudom a fájdalmát csillapítani és hogy nem magyarázhatom el neki, hogy mi miért történik.

Szegénykém egész nap csak fekszik szomorúan

Sebét én még nem látom szebbnek, vagy csak egy nagyon kicsi javulást látok. A lényeg, hogy türelmesen végig kell csinálni, a jóra koncentrálni és akkor tuti, hogy nagyon hamar meg fog gyógyulni és elfelejtjük a szörnyűségeket, amiket el kell viselnie.

A dugóhúzó farok többek között bulldogra jellemző, Almának ilyen típusú farka van. Úgy kell elképzelni, mint egy csigát, ami tekeredik, kunkorodik befelé. Hátránya, hogy nagyon nehezen tisztítható és a kórokozók, baktériumok megülnek a belső, nehezen elérhető helyeken.

Arra lettünk figyelmesek e hét elején (április 26.-27. környékén), hogy Bubi “ki sem száll” Alma fenekéből. Már azt gondoltuk, hogy azért szagolja annyira, mert talán érzi, hogy hamarosan tüzelni fog. Kedden találkoztunk Katáékkal, Pont is hasonlóképp cselekedett, ő is folyamatosan Alma hátsó fertályát kergette.
Katáéktól hazatérve lettünk figyelmesek arra, hogy a farka körül piros, váladékos a bőr. Nagyon megijedtünk, mert egyből eszünkbe jutott, hogy sajnos eltrehánykodtuk a tisztítását, nagyon ritkán takarítottuk, mi is abba a hibába estünk, hogy nem láttunk rajta semmit, akkor biztosan semmi gond nincsen. Akkor már sejtettük, hogy itt más lesz a gond, és nem a lányságát érezték a fiúk, hanem egész egyszerűen a szag vonzotta oda őket. Akkor este Szabi már érezte is a gyulladás szagát, az a tipikus fémes, savanyú szag terjengett szegény Alma körül. Meg is beszéltük Szabival, hogy másnap irány a doki.

Másnap nagyon izgultunk, mi lesz Almával. A doktorbácsi megvizsgálta, nagyon szörnyülködött, hogy milyen csúnya tályog van a farkán. Alma a pár perces vizsgálatot végigsírta, süvöltötte, nyüszítette. Néha fájdalmában haragosan ugatott, vakkantott. A vizsgálat után a doki rossz híreket közölt: nagyon nehéz lesz helyrehozni Alma farkincáját, mert nagyon fáj neki, pedig ezt naponta kétszer tisztítani kell! Le kell mosni tisztítóval (Lubex), aztán Meromycin oldattal (40 %-os alkohol), majd bekenni Cortizeme-mel. Ez nagyon fájdalmas tortúra.

Utána a doki mondta, hogy muszáj leborotválni neki a farkát ahhoz, hogy lehessen kezelni. Ezt viszont nem tudja éber állapotban megcsinálni, hiszen egy vizsgálat is iszonyú fájdalommal jár neki, nemhogy egy borotválás. Ezért el kellett bódítani. Beadta a szert az orvos, és mondta, hogy egy 5 percre menjünk ki a kocsiba, hadd nyugodjon meg és nyugodt körülmények között aludjon el. 3-4 perc után kezdődött is a hatása, üveges szemmel és kint hagyott nyelvvel nézett maga elé. De aztán egyszer csak bekakilt és összehányta magát ott az autóban. Nagyon megijedtünk. Teljesen elfelejtettük, hogy ez természetes, hiszen nem koplaltattuk ki előtte. Rohantam a rendelőbe, ahol a doki mondta, hogy ez természetes, de hozzuk most már be az autóból. Bevittük, de borzalmas volt, ahogy Szabi vitte a kis elernyedt testét a kezében és közben tiszta hányás volt, és csöpögött a földre. :( Szörnyű volt látni. Aztán így bódításban megkezdődött a borotválás, utána a tisztítás. Az elején még bódult állapotban volt, de ahogy haladtunk az idővel, ébredezett a fájdalomtól (gondolom), és rugdosott a lábaival, halkan nyafogott. Aztán egyszer csak felemelte a fejét és elkezdett bólogatni, de annyira, hogy csattogott szegénykémnek az arcán a lebenye. Percekig csinálta. Borzasztó kínokat kellett kiállnia. A szívszaggató kezelés után hazafelé vettük utunkat. A végeredmény itt látható:

Alma farka 1. nap estéjén

Hazaérve letettük a kedvenc párnájára, hogy hadd ébredezzen. Simogattuk, szeretgettük. Mivel ébredezni kezdett és a simogatásra, kedves szavakra mindig mocorogni kezdett, ezért aztán felhagytunk ezzel, mert a mocorgástól meg a feneke kezdett fájni. Így figyeltünk arra, hogy mozdulatlan lehessen. Késő este már teljesen felébredt a bódításból. Ekkor már csak hason csúszva járkált. Ekkor már nem lehetett a háta mögé kerülni, mert akkor idegesen forgolódott hátra. Aztán Bubi odament és megszagolta, de még csak nem is a fenekét, és erre Alma nagyon durván elkergette. Nagyon hangosan felcsattant és futott felé, durván odakapott neki, majd elfutott előle. Pár perc múlva pedig elsétált felénk Alma és végig hátrafelé kapkodott a feneke felé, teljesen idegesen. Bubi ekkor már nem tudta, mitévő legyen. Nagyon megijedt és nem értette, hogy mi történik most Almával. Messziről méregette csak, esze ágában sem volt közel menni hozzá. Közben Alma meg vágyott a szeretetre, ölelésre, simogatásra, Bubi közelségére, de sajnos Bubi nagyon félt tőle, és ahol Alma megjelent, neki ott nem volt maradása tovább. Szörnyű volt őket így látni, hiszen eddig nagyon szerették egymást. Bubi teljesen elanyátlanodott. Mindegyiküket szeretgettük egész este, de persze ez nem oldotta meg azt, hogy az ő kapcsolatuk megrendült kicsit. Bubi annyira odavolt, hogy Szabival, mikor egymás mellett üldögéltünk, befúrta magát közénk, és kérte, hogy szeretgessük, simogassuk, amit sosem szokott kérni, még néha elviselni sem szokta. Ráadásul belemászott Szabi ölébe, ugyanúgy, mint kölyökkorában. Akkoriban is mindig ott nyugodott meg, és ez a nagy lulóca annyira rosszul volt lelkileg, hogy képes volt Szabi ölébe bemászni és ott nyomorogni.

Bubi Szabi ölében

Elanyátlanodva

Jobbnak láttuk, ha az estét külön töltik, így Bubi velem a hálóban, Alma pedig Szabival aludt a nappaliban. Az éjszaka problémamentesen telt, de meglepően ugyanúgy mindegyiküknél. Alma is végig egy helyen, a fekhelyen aludt, és Bubi is el sem mozdult az ágy mellé lerakott párnáról. Mindegyikük szokott éjszaka helyet változtatni, főleg Bubi, de most még csak hozzám, az ágyra sem jött fel. Nehezen is aludt el, mert kb. háromnegyed órát üldögélt csak a párnán, mire eldobta magát és elaludt.

Nagyon izgultunk a mai (csütörtök) nappal miatt, mert egyedül kellett őket itthon hagyni ilyen testi- és lelkiállapotban. Almának a kedve egyre jobb lett és fizikailag is alakult, már nem kapkodott hisztérikusan hátra, nem csúszott hason, nem volt egy ideg. Reggel tisztítani is kellett volna Alma farkát, de nem mertük megbolygatni, mert féltünk, hogy aztán fájdalmat is okozunk neki, nem is kicsit és még lehet, hogy bekenni sem sikerül és akkor teljesen értelmetlenné válik a szenvedése. Így délután ismét elmentünk a dokihoz, mert volt olyan kedves és rendes, hogy felajánlotta, hogy ő ki fogja tisztítani neki szakszerűen a tályogot, ha mi nem merjük, vagy nem tudjuk kitakarítani. Egyszerűen el sem tudom mondani, mekkora segítség ez tőle. Ma délután voltunk is nála egy tisztításra, ez tömény 5 perc visítás és fájdalom volt. Hidrogénperoxiddal (ha jól emlékszem) alaposan kitisztította, alkohollal fertőtlenítette, majd Cortizeme-mel bekente. Iszonyú süvöltést adott elő megint, teljesen elkékült a nyelve, az arca eltorzult a fájdalomtól. Iszonyú volt. Nekem nem kellett semmit csinálnom, Szabinak még le is kellett fogni. Utána mondta is, hogy mennyire nehéz volt lefogni, mert hatalmas erő van benne, holott nem egyedül tartotta, mert az asszisztens is segített. Lényeg, hogy túl volt(unk) rajta, és hazaindultunk. Azóta Alma csak fekszik vagy idegesen hason csúszva járkál, futkározik, maga alá húzza a fenekét, és teljesen kiül az arcára a fájdalom. Sokat pihen, alszik, most kell is neki, hogy gyógyuljon.

Bízunk benne, hogy ez egyre jobb lesz, és a szakszerű mindennapos tisztításra, fertőtlenítésre jól fog reagálni. Holnap délután ismét irány a doki.

Tünetek és kezelés

Szerencsére jellemző tünetei vannak, ha a kutya szenved a melegtől:
Bágyadtság, apátia, száraz és sápadt íny, vöröses-lila vagy kékes nyelv, egyenetlen légzés, fátyolos tekintet, hányás. Súlyos esetekben ezekhez társulhatnak még görcsös rohamok és eszméletvesztés.
Ha ezeket a tüneteket észleled, azonnal vidd árnyékba a kutyát és tegyél a fejére hidegvizes ruhát. Ha lehetséges, állítsd egy kád hideg vízbe, vagy jéggel hűtsd a testét. Adj inni neki, de ne erőltesd, ha nem kéri. Még az is hazsnos lehet, ha egy kis citromlét csorgatunk le a torkán. Ha a kutyuson a hőguta tüneteit észleled, azonnal vidd el az állatorvoshoz, ilyenkor minden perc számít!

Ahhoz, hogy a tüneteket könnyen észlelhesd, fontos, hogy tisztában legyél azzal, hogy milyen a kutyád, amikor egészséges. Tudnod kell, hogy mi a normális testhőmérséklete, milyen színű az ínye, hogy viselkedik, amikor boldog és egészséges. Ez nagyon jól jön, ha a bulldog megbetegszik, így az állatorvosnak könnyen el tudjuk majd mondani, hogy mik azok a tünetek, amiket nem produkál, amikor egészséges, ezzel megkönnyítve a gyors és pontos diagnózist.

Megelőzés

Most, hogy már tudod mit kell tenni, amikor hőgutát kap, lássuk, hogy mit kell tenni a megelőzés érdekében.
Meleg napokon mindig legyen árnyékban. Ha 30 fok felett van a napi hőmérséklet, csak sötétben sétáltasd. Ne erőltesd túl, figyeld, hogy mennyire fárad. Ne vidd magaddal sehova a melegben, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ne hagyd meleg helyen, például a kocsiban, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy jó idő van. Mindig legyen friss víz a táljában.
A bulldogok nagyon szeretnek játszani, de sajnos nem tudják, hogy mikor kell egy kis szünetet tartani. Mindig figyeld játék közben és ha szükséges, akkor vess véget a mókának és vidd árnyékba, hogy pihenjen.

Sajnos egy ideje kűzdünk ezzel az időlegesen előjövő dudorral. A doki sem tudja, hogy mi lehet az okozója. Bubi nagyon jól tűri, észre sem veszi, de nagyon csúnya.
Most a sebet kezelgetjük és reméljük, hogy a pénteki Bulldog Piknikre rendbe jön, mert a világért sem hagynánk ki. Úgyhogy mindent bele:)