Az utóbbi időben sajnos Almára nagyon rájárt a rúd. Ő soha nem volt az a beteges fajta, aztán most az utóbbi pár hónapban mindent bepótolt. Kezdődött a lábán lévő dudorral még nyáron, amiről nem tudták megállapítani, hogy mi miatt alakult ki  – és emiatt orvost is kellett váltanunk. Jelenleg dr. Hursán Gáborhoz járunk Bácsára. Ő derítette ki ugyanis, hogy egy kis csont szilánk vált le a lábcsontjáról és ezért volt a duzzanat a lábán, nem azért, mert daganata van. Ezzel teendő nem volt, hálistennek nem kellett műteni, a doki szerint többet ártanánk vele, így van egy kis duzzanat a lábán, senkit sem zavar. :)

Aztán az allergia kezdte kínozni. Viszkető fülek, könnyező szemek, piros bőr… Kénytelenek voltunk szteroiddal elkezdeni kezelni az orvos tanácsára, mert szabályosan szenvedett már. Ami jó hír, hogy két féle gyógyszert szed, az egyik szteroid, a másik pedig egy viszketés csillapító, de a szteroidból nagyon minimális mennyiséget, napi 1 db Prednisolont szed. Ez kb. egy 10 kilós kutya adagja. Időközben Bubi hátviszketős, fülviszketős problémájával is a dokihoz fordultunk, nála is el kellett kezdeni ezt az adagolást, és nála is bevált ez a mennyiség. Nagyon bízunk benne, hogy nem lesz mellékhatása a gyógyszernek náluk. Ami nagyon jó, hogy tényleg nem szenvednek az allergiától, sajnos Bubinak már nagyon elharapódzott az utóbbi időben, már egy nyugodt perce sem volt az allergia miatt. :( Most viszont teljesen jó, meg lehet simogatni, nem kezd el őrült módon a fenekéhez kapkodni. Valamint egyikük sem vakarja véresre magát. Volt olyan, hogy Alma egy 200 Ft-os nagyságú területen teljesen kivakarta a szőrt a fejéről, csak egy szép, nagy véres folt maradt a helyén. Ezt tényleg nem hagyhattuk, hogy így szenvedjen a viszketéstől.

Utána jött egy szemgyulladás a kicsi lánynak, megsérült a szaruhártyája és egész komoly gyulladás alakult ki neki. Jó pár hétig tartott a kezelése, de nagyon hősiesen viselte, a doktor bácsi ezt is szépen helyrehozta.

Aztán jött egy gombamérgezése, amit onnan vettünk észre, hogy az egyik piknik után hazaérve erős nyálfolyása volt, amit tudtunk, hogy nem normális. Mivel nem múlt el még 10 perc után sem, azonnal mentünk az ügyeletre, mire odaértünk, már nagyon durva állapotban volt. Elég antiszociális lett szegény, nagyon rosszul volt. Akkor még nem tudtuk mi volt vele, csak utólag derült ki, hogy valószínűleg gomba volt, mert a hánytatáskor egy darab gombát is kihányt a kiscsaj. Meg a tünetek alapján a doki is a gombára gyanakodott. Szegénykém nagyon rosszul volt, meghánytatták, és elöl-hátul jött belőle minden, teljesen kipucolta a gyógyszer. Másnapra már kutya baja sem volt.

Akkor még nem tudtuk, hogy nem vagyunk túl a kálváriájának legdurvább szakaszán, ugyanis egyik hajnalban arra ébredtünk, hogy hányt Alma. Előfordult már ilyen, nem tulajdonítottunk neki különösebb okot, de az volt a furcsa, hogy a szokottnál is bágyadtabb volt. Így ezt már nem tudtuk csak arra fogni, hogy a hányás viselte meg ennyire. A délelőtt folyamán el is vittük orvoshoz, aki már a váróban látta rajta, hogy furcsán viselkedik, rettentő bágyadt és érdektelen volt mindenre. Azonnal ultrahangozta, vizeletet vett, vizsgálta nagyon alaposan, és kimondta az egyik legrettegettebb diagnózist: babézia. Nagyon megijedtünk. Azonnal infúziót is kapott, majdnem háromnegyed órát folyt neki. Miután lement az infúzió, akkor kapta meg az Imizol oltást, ez kicsit vicces volt, mert a doki tudta, hogy fájni fog neki, ezért miután kimentünk a rendelőből, akkor adta be neki, hátulról, hogy észre se vegye, és ne legyen rossz élmény a rendelőben és ne kösse az orvoshoz a fájdalmas oltást. Alma még mielőtt észrevette volna, hogy van mögötte valaki, már túl is volt az oltáson, és egy nyikkantás után hátrafordult és a doki már ott sem volt, így azt sem tudta, mi történt vele. Ez így volt jobb mindenkinek.
Amit viszont mondtunk a dokinak is, hogy nem volt kullancs Almában. Fehér, rövid szörű, egyfolytában simogatva van, szinte kizárt, hogy ne vettük volna észre, persze nincs kizárva, de furcsálltam volna,ha nem vesszük észre benne. A dokink viszont mondta, hogy sajnos a kullancs lárvája is lehet fertőzött, azt meg ember nincs, aki észreveszi a kutyán. Hát nagyon boldogok voltunk ettől a hírtől…egyszerűen felháborító, hogy a kullancsokkal nem lehet mit kezdeni, pedig ilyen súlyos és halálos betegségeket terjesztenek. Nagyon meg voltunk ijedve, hogy mi lesz Almikával, mert szörnyű rossz állapotban volt. Semmit sem csinált, csak nézett maga elé, nem mozdult, csak pislogott. Iszonyú volt így látni. Aztán eltelt az éjszaka, és reggel, mintha egy új Alma ébredt volna, mintha mi sem történt volna, annyira jól volt. Jó volt látni újra egészségesen, és hogy le tudta győzni ezt a betegséget. A doki szerint hatalmas előny volt, hogy szinte azonnal megkapta a kezelést, még a tünetek sem voltak egyértelműek, és már tényleg rögtön megvolt a diagnózis és azonnal tudott rajta segíteni. Tényleg örök hálánk az állatorvosunknak, mert az ő szakmai felkészültsége, precizitása, alapossága páratlan, nem sok orvosról mondható el.

Persze eközben sok jó dolog is történik a malackákkal. Igaz az egyre hűvösödő idő miatt mindenki begubózik, és kevés kutyával találkozunk, de azért a szép, enyhe, esőmentes ősz nekik kedvezett. Hatalmas sétákat tettünk velük, mindig más célpontot néztünk ki. Kedvencünk a Püspökerdőben volt, mikor a nagy kört tettük meg velük, ami több kilométer hosszú, két óra alatt tettük meg. Nagyon élvezik és szeretik. Ha nem lettek volna olyan vaksik, amilyenek, két őzt is láttak volna, amit mi nem mulasztottunk el, ők viszont szokás szerint az orrukig sem láttak, így lemaradtak az úton átszáguldó két őzről. :) Az erdőben dolgozó harkályról viszont nem maradtak le, igaz, soha nem tudták, melyik fát figyeljék, de legalább a hangra felfigyeltek. :)

Ami még ide kívánkozik, hogy nászajándékba egy olyan gyönyörű festményt kaptunk – amiért ezt itt megemlítem, az azért van, mert hát természetesen a mi két malacunk is szerepel rajta két felhő formájában, – egyszerűen csodálatos a kép, és csodálatosan szépek és élethűek lettek. A képet Timitől és Robitól kaptuk, hatalmas meglepetés volt, a festményt Simkó Zsolt festette, bámulatosan tehetséges. Itt van a weblapja: http://www.s-paint.hu/ Timinek és Robinak nagyon köszönjük ezúton is!!! :)

Almika szépen kezd felnőni, igaz, még be-becsúszik egy-egy kaki, még ritkábban pisi, de ez azt gondolom, már sokat nem fog változni. A rombolása alábbhagyott kicsit, bár néha még mindig okoz meglepetéseket. Nagyon szeret velünk aludni, ám míg régen az egész éjjelt velünk töltötte, most már a nagy és önálló leányzó sokszor a nappaliban alszik egyedül. Bubi viszont amennyire régen nem szerette a bújást, velünk alvást, ivartalanítása óta jobban tűri, sőt, igényli is nagyon sokszor. Régen, ha lefeküdt az ágyba, és én hozzábújtam, egész egyszerűen otthagyott. Most meg ő jön oda, és alszik mellettem sokszor. Azért túlzásba nem viszi – golyók nélkül is ugyanaz a macho igyekszik maradni. :)

A győri piknikeket rendszeresen megtartjuk minden hónap első vasárnapján, több – kevesebb sikerrel. Van, hogy jó páran összegyűlünk, de sajnos volt már olyan is, hogy senki nem jött el. Egy-egy alkalom pedig olyan önfeledt játék ezeknek a drágaságoknak, hogy nem is értem, hogy egyes gazdik miért nem hozzák el kutyáikat egy-egy ilyen összeröffenésre. Bízunk benne, hogy idővel mindenki betervezi Győrben a hónap első vasárnapját, és akkor rászánja az időt arra, hogy bulldog kedvence pár órát futkározzon egyet társai között.

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai