Amit eddig megtanult, hogy pl. Gyere ide!, vagy Nem szabad!, mindet elfelejtette. Dacosan néz ilyenkor, hogy “csakazértsemegyekoda”, “csakazértiscsinálom”. Ha meg megszidom, “visszabeszél”. :) Mint egy kamasz.
Szóval keményen kell fogni, mert épp akar a fejünkre nőni, amit nem akarunk hagyni. Most nagyon oda kell figyelni, hogy meghúzzuk a határait, mert kihasználja, ha kiskaput hagyunk neki. Pedig tündérpofa, ahogy próbálkozik, alig bírjuk ki, hogy elég komoly legyen a leszidás, mert olyan aranyos olyankor, amikor rosszalkodik. :) De muszáj határozottnak lenni, mert az a legjobb mindannyiunknak.
A kamaszkor másik jele (legalábbis mi annak tudjuk be), hogy elkezdett félni dolgoktól. Ez abban nyilvánul meg, hogy addig számára ismert tárgyakat elkezd megugatni, vagy egyszerűen fél bemenni pl. a konyhába. Nem szereti a visszatükröződéseket, vagy ha fénylik valami, mert attól fél. :) Általában este jön ez rá, akkor szokott morogni, ugatni. Ismeretlen zajoktól is fél, ilyenkor elfut és messziről ugat és morog. :) Nagyon reméljük, hogy ez elmúlik neki.

Ha hétvégén szép idő lesz, pl. hideg, de napsütéses, szél nélkül, akkor lehet, hogy elmegyünk a közeli tóra csúszkálni. Ha maradnak a mínusz fokok, bátran rá lehet majd menni a jégre, mert az a tó, ahová készülünk nem mély és nagyon pici. Kíváncsi lennék a Bubusra, hogy élvezné-e a dolgot.
Persze a legjobb az lenne, ha már tavaszodna és lehetne menni kirándulni mindenfelé, nagy sétákat tenni akár hármasban, vagy akár a kutyabarátokkal. Na, de a télnek is megvannak a maga szépségei, ha netán hó esne, Bubi ismét örömmel rohangálna benne és enné a havat.

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai

Címkék: kamasz