Délután átmentünk a mamáékhoz, hogy azért mégis csak mozogjon egy kicsit. Élvezte nagyon, csak a meleg miatt kicsit bágyadt volt és hamar elfáradt. Mire oda értünk, teljesen kifulladt és elfeküdt.

De ekkor csörgött a telefon! Pont (egy golden) gazdijai voltak, hogy nemsokára viszik a kutyusokat az Újfalui bányatóra fürödni. Ezt nem hagyhattuk ki!:)

Irány készülődni, kocsiba beszáll, és usgyi. Menet közben megálltunk felvenni Prokofjev-et, egy basset fiút. Sokat zötykölődtünk a földesúton a kukoricatáblák között, mire megkérkeztünk.

Még soha nem jártunk ott, ezért nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Bubi ahogy kipattant a kocsiból, egyből elviharzott a többi kutyával. Nagyon be voltak sózva. Rohangáltak, aztán eltűntek egy domb mögött. Mi egyből megijedtünk, mert azt hittük, hogy a domb mögött rögtön a tó van, és azt sem tudtuk, hogy mennyire mély. De szerencsére a domb mögött egy nagyon kellemes kis part volt, aminél a víz fokozatosan mélyült, szóval ideális volt!

Bubi egyből bevetette magát a vízbe, ahogy a többiek is. Annyira felbátorodott, hogy nem vette észre, hogy amerre megy, ott hirtelen mélyül a víz. Ugyrott egy nagyot és egyszer csak eltűnt a víz alatt. Életünk leghoszabb két másodperce következett…de aztán kibukkant a feje a vízből és ijedten, szipákolva elkezdett kiúszni a partra:) Szegény, erre nem számított.

De utánna sem tudott leállni. Rohangált a vízben, molesztálta a többieket, nagyon boldog volt. Sajnos ebben a nagy játékban meg is sérült. Egyszer csak azt vettük észre, hogy húzza a jobb hátsó lábát. Erről persze ő tudomást sem vett. Közben befutott Bütyök is, a szálkásszőrű veszedelem. Bubival voltak nézeteltéréseik, de viszonylag hamar megbékéltek egymással.

Nagyon jó élmény volt, csak ez a sérülés ne lett volna. Sajnos még most is gond van a lábával, de reméljük, hogy hétvégére rendbe jön, különben nélküle megyünk Velencére:)