Kicsit izgultunk a hétvégi tisztítás miatt. A doki felajánlotta, hogy szombat, vasárnap is vihetjük hozzá, de nincs ilyenkor asszisztens. Féltem, hogy hogy fogom majd lefogni Almát, mert az asszisztens nagyon ügyesen kezelte ezt a helyzetet, de nekem ez nagyobb feladatot jelent. Szombat este fél 8-ra beszéltük meg a találkozót. Negyed 8-kor lementünk a kocsihoz. Sajnos az autó többszöri próbálkozásra sem indult be, akksi gondja volt. Próbálkoztunk többször, de sajnos felmondta a szolgálatot, így le kellett mondani az orvost. Nagyon kellemetlen volt a dokival szemben, hogy lemondtuk. Szabi nekiállt megszerelni, aztán úgy néz ki, hogy a múltkori sok esőben, mikor beázott az autó, az akksinak se tett jót. Sikerült megcsinálnia, 10 perc múlva már indult is a kocsi, de hát a dokit már lemondtuk. Így aztán az esti tisztítás elmaradt. Másnap reggel fél 10-re beszéltük meg, hogy addigra menjünk ki a rendelőbe.

Alma nagyon izgult, már tudta, hogy hova jöttünk, és nagyon nem akarta az egészet. A lefogásban be kellett segítenem, bár lekopogom, most jobban tűrte, mint eddig bármikor. A tisztítás, mint már korábban említettem, három lépésben történik: 1. tisztítás, 2. fertőtlenítés alkohollal, 3. Cortizeme krémmel bekenés (széles spektrumú antibiotikum krém). Namost, a három közül szerintem az alkohol a legdurvább. Alma nem így érzi, ő az első lépésnél hisztizik a legjobban, sokszor még semmit sem csinálnak, de ő már üvölt. A második lépés az alkoholos tisztítás, most egyetlen hangja sem volt, talán az alkoholos kezelés végére kezdett nyüffögni. Szóval számomra teljesen érthetetlenek a reakciói. Én az alkoholnál kiabálnék a legjobban. A krémes kenésnél azért nemtetszését nyilvánította.

A kedve egyre jobb. Tegnap például már nagy sétára is tudtunk vele menni, háromszor is, csak estére fáradt el nagyon és jött elő durván a fájdalom, akkor nem is erőltettük a nagyobb kerülőt, szépen hazajöttem vele, hadd pihenjen, Bubit meg Szabi vitte el nagyobb sétára. Sokat játszottak tegnap, már nem “félti” annyira a fenekét. Eszetlenkedtek egész délelőtt, rohangáltak, játszottak.

A kakilás még mindig nagyon kellemetlen, sokszor nyüszít, felvakkant közben a fájdalomtól. Ez is biztos változni fog, pár nap és helyrejön!

Itthon most zuhanyozni kell a fenekét, nem kell dörzsölni, csak hogy annyira ne száradjanak rá a pörkök a fenekére, meg ha tudjuk, kamillával kell kezelgetni.

Holnap újra doki, de azért remélem, hogy a héten befejeződik ez a tortúra.

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai

Címkék: betegség, játék, képek, kölyök