Dombóvári nyaralás
Írta: zsuzska Ekkor: 2009. november 5.Szégyenszemre erről a nagy eseményről csak ilyen megkésve írok. Félreértés ne essék: a nyaralás tökéletesen sikerült! Csak az történt, hogy annyira jó volt, hogy azt nem tudtuk még szavakba önteni. Félek, ez a néhány mondat sem fogja tudni visszaadni az átélt élményeket.
Vikivel és Csabival tölthettük a hosszú hétvégét, amely augusztus 20-21-22-23-án volt, Szabiék dombóvári nyaralójában. Csütörtök délelőtt már tűkön ülve vártuk Barátainkat a nyaralónál (amelyet ezúton is köszönünk, hogy a rendelkezésünkre bocsátották Szabi szülei). Bubi mit sem sejtve örömködött, neki már az különleges volt, hogy a nyaralóban lehet, nagyon szeret ott lenni. A forgalom sajnos Csabiék ellen volt, csak nagy harc árán tudtak átjutni a hosszú hétvége miatt feltorlódott autótömegen, de szerencsére gond nélkül megérkeztek. Joey és Daisy a két kis franciabulldog keresztgyerekünk az árnyékolt hátsó ülésen utazott, hálistennek nem esett bajuk a hőségben.
Nagy öröm volt, hogy újra találkoztunk, nagyon hiányoztak már nekünk! Az internet csodákra képes, mert tudjuk tartani naponta a kapcsolatot, de nem pótolja az ilyen találkozásokat, amire hálistennek nyáron havonta sor kerülhetett! Kimondhatatlanul örültünk augusztusban is, hogy 4 teljes nap áll előttünk!
Az idő nagyon meleg volt, ezért rögtön Viki fel is fújta a medencét, amit ők hoztak és engedtünk bele vizet, hogy a kuttyok pancsolhassanak.
Fújjad, Vikus!
Mindhárom drágaság fürcsizett benne, nagyon élvezték, hűtötték a testüket a nagy hőségben. Rengeteget pancsoltak! Ki a medencéből, be a medencébe, belefetrengünk, beleiszunk, utána hempergünk, vissza a medencébe… szépen bepanírozták magukat, úgyhogy három koszos kis rosszcsont lett belőlük. 
Önfeledt pancsolás
Így aztán még lihegni sem lihegtek, hanem még fogócskázni is tudtak az árnyékos udvarban egész álló nap. Bubi drágám szokás szerint estére totál kipurcant, de ő nem az a fajta, aki képes elfeküdni, ha mások játszanak! Ha valamelyik kutya megmozdult, már ment is utána, és ment a játék. Az utolsó napokon viszont már a külvilágot kizárva aludt a kedvenc helyein, ekkor már a Babákon is inkább a fáradtság, mint a huncutság látszott.
Persze két nap alatt nagyon elfáradt, így péntek este megkértük Szabi szüleit, hogy hadd aludjon náluk egy éjszakát, hogy kipihenhesse magát. De ezt leszámítva Bubi a többi éjszakát velünk töltötte. Hát az éjszakák haláliak voltak. Joey drágaságom a felső szinten az előtérben aludt egyik éjszaka, Bubival mi meg az alsó szinten, hát ez a két kis kópé felváltva horkolt, csak úgy zengett a nyaraló a bulldoghorkolástól. De ez zene volt füleinknek, ez az alapzaj az alváshoz.
Sajnos a nagy hőség miatt kirándulni nem tudtunk elmenni, pedig nagyon szerettünk volna. Na, nem mintha unatkoztunk volna, mert egyetlen perc sem telt unalommal! Sőt valamire még idő sem jutott, erről szerintem a kuttyoknak is ez a véleményük. Isteni kajákat csináltunk bográcsban, Activityztünk, beszélgettünk rengeteget és ezeket a kuttyok ugyanúgy élvezték, mert végig velük voltunk, bármit csináltunk, ők ott voltak.
Jók voltatok, srácok!
De mi is jók voltunk!
Amíg mi játszottunk, ők futkároztak, botoztak, játszottak. Kaptak egy darab slagot, amivel aztán képesek voltak órákig eljátszani. Húzkodták egymással, aki megszerezte az rohant rögtön vele és csak magának akarta. Persze csak addig volt élvezetes, amíg a többi “üldözte”.
Húúúúzzááátooook!!!
Joey és Daisy kedvenc helye a hintaágy lett, éjszakába nyúló beszélgetéseink alatt legtöbbször szüleik mellett összegömbölyödve pihenték ki a rengeteg játékot.
Nagyon fáradtak vagyunk
Egyik nap kicsit körülnéztünk a nagy melegben, megmutattuk a belvárost Csabiéknak, addig a kutyákra Szabi szülei vigyáztak, így mi el tudtunk menni egy-két boltba is. A szülők már örömmel várták, hogy menjünk végre valahová, hogy ők pesztrálhassák a három kópét, ők is nagyon megszerették a két kis franciabulldit. (hát lehet őket nem szeretni???)
Egyik nap az utószülinapra is sor került, ahol vízilufikkal játszottak a kutyusok. Bár hozzáteszem, mi sem voltunk semmik, ahogy végignéztem Vikin, Csabin és Szabin (no és persze magamon), azt vettem észre, hogy legalább annyira, ha nem jobban élvezzük a vízilufizást, mint a kis drágáink.
Hoppáá!
Nagyon jó videók és képek készültek erről az őrületről!
A búcsúzás nagyon rossz volt, mert egy gyönyörű 4 napot zárt le. Nehéz volt utána összecsomagolni és hazamenni, de ha nem lett volna ilyen nehéz, akkor jó sem lett volna…
Címkék: fürdés, kirándulás, utazás
