Alma az első két éjszaka sírt csak, de olykor nagyon keservesen. Nagyon nagy segítség volt neki Bubi, mert a “bátyó” mellett érezte biztonságban magát, ezért a sírás hamar abbamaradt.  Napról napra egyre jobban érezték magukat, az első napokban Bubi még méregette Almát, hogy kiféle, miféle. No, de aztán kb. 2-3 hét után megtört a jég!! Egyre többször kezdtek játszani, ilyenkor könnyes szemmel figyeltük őket, hogy milyen édesek. Mostanra már ott tartunk, hogy összecsiszolódtak, és hol egyikük, hol másikuk kezdeményezi a játékot. Bubi olyan önfeledten tud játszani, ilyenkor mindig látjuk a boldogságot rajta. Alma szintúgy teljes beleéléssel tud játszani, egyszerűen tüneményesek.

Ez a kiscsaj kiharcolta Bubinál a türelmével és kedvességével, hogy összebújva aludjanak, Alma mindig odabújik hozzá. Most már ott tartunk, hogy néha Bubi is magától odabújik a hugihoz.

Alma és Bubi összebújva

Úgy vettük észre, hogy Alma bátrabb kutya Bubinál. Játék közben gyakran van, hogy nekifutnak az étkezőasztalnak, vagy széknek, ilyenkor Bubi nagyon megijed, Alma meg kölyök létére nem ijed meg annyira, mint a bátyó. Másban is megfigyeltük már, Bubi az ismeretlen tárgyaktól nagyon fél, pl. ha megyünk sétálni és pl. egy nagy nylon vagy ismeretlen tárgy van az utcán, ami addig nem volt ott, néha meg szokta ugatni, de úgy, hogy közben nagy ívben elkerüli. Alma nem ilyen, ő inkább odamegy és megnézi, mi az, nem ijed meg mindentől. Hát igen, nagyon különbözőek. Egyelőre például a porszívó egy nagyon félelmetes dolog számára és nem érti, hogy Bubi miért nem fél tőle? Persze, próbál megbarátkozni vele.

Alma már barátkozik a porszívóval

Bubi pl. sosem volt bújós. Néha szokott bújni, de nem jellemző nála. Szereti ha simogatjuk, szeretgetjük, de nála van egy határ. Na, ezt a határt nem szoktam betartani. Néha túlzásba viszem a szeretgetését, de hát nem bírom ki, hogy a kis drágámat ne dögönyözzem. A kutyamasszázst viszont nagyon szereti, azzal bármikor le tudom venni a lábáról.
Alma viszont imádja, ha szeretgetjük, ő rögtön az ölünkbe bújik, ha leülünk. Ha együtt pihenünk, akkor odabújik, és szinte azonnal elalszik.

Imád ölbe mászni!

A szidásban is teljesen különböznek. Bubinak néha a legdurvább kiabálás és ráncigálás sem használ. Almának viszont elég egy hangosabb szó, és már jön is “tekeregni”. Mi így hívjuk, amikor jön a fejét tekergetve “bocsánatot kérni”. Mondjuk, ugyanezt csinálja, amikor örül nekünk, ugyanígy “tekergeti” a fejét. Olyan édes.

Szobatisztaság téren haladunk ugyan, de még közel sincs itt a cél. Van, hogy napokig egyáltalán nem kakil be, még hétköznap sem, amikor sokat nem vagyunk itthon. Vannak éjszakák, amikor már pisi sincs, mint például a tegnapi is.
Igyekszünk minél gyakrabban levinni, ha itthon vagyunk, az a szabály, hogy két-három óránként le kell vinni. Aztán majd nő a hólyagja és egyre többet fog kibírni.

Evés téren ugyanaz, mint Bubival. Amit elé rakunk, megeszi. Jelenleg a Real Nature kölyöktápját eszi, imádja. Bár ő mindent megenne, egy kis haspók. Tegnap lemértük, 11,6 kg. Érdekes, mert nem látom ducinak, és ez nem elfogultság. Van pocakja, de nem dagi.

Ami nagyon jó érzés számunkra, hogy Anyuék imádják Almát is és Bubit is, Anyu most nagyon örül, mert Alma, mint mondtam, jobban hagyja magát szeretgetni. Anyukám nagyon fél a kutyáktól. Mielőtt nekünk lett volna kutyánk, ő nem is simogatott kutyát, nagyon félt tőlük. Most meg sokszor ő kéri, hogy menjünk át kutyástól, mert rég látta az “unokáit”. Sokszor csak üldögél és nézegeti, hogy miket csinálnak. Mindig tesz nekik félre dobozokat, meg papírgurigákat, hogy legyen mit adni nekik, ha átjönnek. Apu is szereti őket, de próbálja titkolni, de én átlátok rajta!

Szóval beilleszkedik a családba szépen lassan Hugi, megszokta, hogy ez az Ő új otthona, és láthatóan nagyon jól érzi magát.

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai

Címkék: etetés, játék, képek, kölyök, real nature