Alma ivartalanítása
Írta: zsuzska Ekkor: 2010. június 11.Amikor eldöntöttük, hogy kell még egy kutyus, aki mindenképp lány lesz, már tudtuk, hogy szükség lesz az ivartalanításra. Sokat gondolkodtunk, hogy melyiküket ivartalanítsuk. Kikértük az orvosunk véleményét, olyan barátokét, akiknek adunk a tapasztalatára, véleményére, utánanéztünk szakkönyvekben, és az interneten.
Miért jó az ivartalanítás?
Az eredmény az lett, hogy Almát ivartalanítsuk.Végiggondoltuk, hogy Almát is megviseli a tüzelés, Bubit is, így meghoztuk a döntést. Ha a helyzet úgy hozza, még az is lehet, hogy Bubit is ivartalanítjuk, mert őt is nagyon megviseli a tüzelési időszak, ilyenkor kezelhetetlen, sokszor annyira felhúzza magát, hogy a sok szag követésétől a világból kifutna, és az egész sétát végigöklendezi és hányja. Ha ez így marad, lehet, hogy nála is sok kerül rá, mert féltem az egészségét, ez a szervezetének, szívének egyáltalán nem tesz jót.
Alma műtétjére 2010.05.22.-én került sor. Ahogy közeledett a műtét napja, úgy izgultunk egyre jobban. Este 6-ra kellett vinnünk, rendelés után szoktak műteni. Sajnos, sokat kellett várni, egy kicsit megcsúsztak a rendeléssel, így csak fél 8-kor adták be Almikámnak az altatószert. A váróban aludt el, ugyan küzdött ellene, mert a feneke még égnek állt, a feje meg már a földön volt, aztán pár perc után teljes álomba merült. Ekkor vittük be a vizsgálóba, ahol előkészítették a műtéthez. Mi ekkor már nem voltunk bent, hanem a váróban vártuk, mi fog történni. Pár perc múlva láttuk, ahogy elvitték a műtétre, kis lábai csak úgy lógtak a levegőbe, nagyon rossz volt így látni.
Nagyon izgultunk, fel-alá hol a rendelő előtt, hol a váróban, ólomlábakon járt az idő. Egyszer csak kijött az orvos, hogy Alma jól van, túl van a műtéten, és mindjárt vihetjük haza. Úgy megkönnyebbültünk, a gyomromból a szikla egy pillanat alatt eltűnt. Hazahoztuk, itthon már a Viki tanácsára elkészített fekhelye várta. A tappancsos plüss fekhelyüket kibéleltem nylon szatyrokkal, és párnákkal, takarókkal takartam le. Így nem volt gond, hogy bepisil, mert a nylonok megvédik fekhelyet, a lepedőket meg tudom cserélni alatta. Ahogy hazahoztuk, be is tettük a fekhelybe.
Almi a műtét után
nyelvike
Meglepődtünk, hogy nincs rajta kötés, de a heget valamilyen ezüst fertőtlenítő réteggel vonták be, ami pár nap alatt kopott le. Utána csak naponta kétszer át kellett Betadinnal kenegetni.
Heg - Első nap
Az orvos azt mondta, hogy előfordulhat rosszullét, remegés, hányás, lehet, hogy nem fog enni, inni, kedvetlen lesz. Felkészültünk mindenre.
Az első estét természetesen végigaludta, annyit csinált csak, hogy a hálóból átsétált a nappaliba és egészen délelőttig aludt. Akkor is már mi kezdtük el “piszkálgatni”, szerettük volna látni, hogy hogy van, szerettük volna, hogy igyon, egyen pár falatot, hiszen akkor már több, mint egy napja nem evett, és szerettük volna egy kis időre levinni a levegőre. Megkínáltam egy szem táppal, úgy vetette rá magát ez a kis bélpoklos, mint az öngyilkos.
Almi pocója
Inni is ivott, sőt, rá is kellett már szólni, hogy ne igyon annyit, mert akkor fennáll a veszély, hogy feszülni fog a pocakja, és fájni fog neki a hege. Apránként, kétóránként etettem, először 3 szem, majd 5, 10 szem táppal növelve az adagot az orvos tanácsára. Persze mindig többet evett volna, de muszáj volt betartani az ő érdekében. Fájdalomcsillapítót is kapott, azt mondta az orvos, hogy a műtét utáni napon és az után adhatunk neki, ha muszáj. Hálistennek olyan jól viselte a fájdalmat, jelét sem mutatta, így nem kellett beadnunk, csak az antibiotikumot szedte, fájdalomcsillapítóra nem volt szükség.
Nagyon is tudta, hogy hol van az elég, tisztában volt vele, mennyit szabad játszania, soha nem kellett rászólni, hogy elég a játékból, ugrálásból, érezte, hogy mennyi játékot engedhet meg magának. Számunkra ez nagyon furcsa tulajdonság, mert Bubi egyáltalán nem ilyen! Ő ha játszani akar – játszik. Nem érzi, hogy hol a határ, és nem érzi, hogy abba kéne már hagynia. Ebben is nagyon különböznek. Alma érezte, hogy most csak lájtosan kéne játszani, nem is ugrált fel-le az ágyról, nem eszetlenkedett, inkább rágta a kötélcsomóit, játszott a plüsseivel, és Bubi fülét harapdálta.
Bubi nagyon jól viselte Alma lábadozását, nem piszkálta, tudta, hogy nem jó a beteg Almát szekírozni, tanult a gyulladt farok esetéből.
A varratszedésre a 13. napon került sor. Picit féltünk, hogy hisztizni fog, de nagyon jól tűrte, így fél percet töltöttünk az orvosnál.
Összegezve elmondhatom: Semmi gondunk nem volt a műtéttel kapcsolatban, minden simán ment, Alma egy nagyon erős, stramm csaj. Nagyon büszkék vagyunk rá!
Akkor oszd meg másokkal is!
