A dugóhúzó farok többek között bulldogra jellemző, Almának ilyen típusú farka van. Úgy kell elképzelni, mint egy csigát, ami tekeredik, kunkorodik befelé. Hátránya, hogy nagyon nehezen tisztítható és a kórokozók, baktériumok megülnek a belső, nehezen elérhető helyeken.

Arra lettünk figyelmesek e hét elején (április 26.-27. környékén), hogy Bubi “ki sem száll” Alma fenekéből. Már azt gondoltuk, hogy azért szagolja annyira, mert talán érzi, hogy hamarosan tüzelni fog. Kedden találkoztunk Katáékkal, Pont is hasonlóképp cselekedett, ő is folyamatosan Alma hátsó fertályát kergette.
Katáéktól hazatérve lettünk figyelmesek arra, hogy a farka körül piros, váladékos a bőr. Nagyon megijedtünk, mert egyből eszünkbe jutott, hogy sajnos eltrehánykodtuk a tisztítását, nagyon ritkán takarítottuk, mi is abba a hibába estünk, hogy nem láttunk rajta semmit, akkor biztosan semmi gond nincsen. Akkor már sejtettük, hogy itt más lesz a gond, és nem a lányságát érezték a fiúk, hanem egész egyszerűen a szag vonzotta oda őket. Akkor este Szabi már érezte is a gyulladás szagát, az a tipikus fémes, savanyú szag terjengett szegény Alma körül. Meg is beszéltük Szabival, hogy másnap irány a doki.

Másnap nagyon izgultunk, mi lesz Almával. A doktorbácsi megvizsgálta, nagyon szörnyülködött, hogy milyen csúnya tályog van a farkán. Alma a pár perces vizsgálatot végigsírta, süvöltötte, nyüszítette. Néha fájdalmában haragosan ugatott, vakkantott. A vizsgálat után a doki rossz híreket közölt: nagyon nehéz lesz helyrehozni Alma farkincáját, mert nagyon fáj neki, pedig ezt naponta kétszer tisztítani kell! Le kell mosni tisztítóval (Lubex), aztán Meromycin oldattal (40 %-os alkohol), majd bekenni Cortizeme-mel. Ez nagyon fájdalmas tortúra.

Utána a doki mondta, hogy muszáj leborotválni neki a farkát ahhoz, hogy lehessen kezelni. Ezt viszont nem tudja éber állapotban megcsinálni, hiszen egy vizsgálat is iszonyú fájdalommal jár neki, nemhogy egy borotválás. Ezért el kellett bódítani. Beadta a szert az orvos, és mondta, hogy egy 5 percre menjünk ki a kocsiba, hadd nyugodjon meg és nyugodt körülmények között aludjon el. 3-4 perc után kezdődött is a hatása, üveges szemmel és kint hagyott nyelvvel nézett maga elé. De aztán egyszer csak bekakilt és összehányta magát ott az autóban. Nagyon megijedtünk. Teljesen elfelejtettük, hogy ez természetes, hiszen nem koplaltattuk ki előtte. Rohantam a rendelőbe, ahol a doki mondta, hogy ez természetes, de hozzuk most már be az autóból. Bevittük, de borzalmas volt, ahogy Szabi vitte a kis elernyedt testét a kezében és közben tiszta hányás volt, és csöpögött a földre. :( Szörnyű volt látni. Aztán így bódításban megkezdődött a borotválás, utána a tisztítás. Az elején még bódult állapotban volt, de ahogy haladtunk az idővel, ébredezett a fájdalomtól (gondolom), és rugdosott a lábaival, halkan nyafogott. Aztán egyszer csak felemelte a fejét és elkezdett bólogatni, de annyira, hogy csattogott szegénykémnek az arcán a lebenye. Percekig csinálta. Borzasztó kínokat kellett kiállnia. A szívszaggató kezelés után hazafelé vettük utunkat. A végeredmény itt látható:

Alma farka 1. nap estéjén

Hazaérve letettük a kedvenc párnájára, hogy hadd ébredezzen. Simogattuk, szeretgettük. Mivel ébredezni kezdett és a simogatásra, kedves szavakra mindig mocorogni kezdett, ezért aztán felhagytunk ezzel, mert a mocorgástól meg a feneke kezdett fájni. Így figyeltünk arra, hogy mozdulatlan lehessen. Késő este már teljesen felébredt a bódításból. Ekkor már csak hason csúszva járkált. Ekkor már nem lehetett a háta mögé kerülni, mert akkor idegesen forgolódott hátra. Aztán Bubi odament és megszagolta, de még csak nem is a fenekét, és erre Alma nagyon durván elkergette. Nagyon hangosan felcsattant és futott felé, durván odakapott neki, majd elfutott előle. Pár perc múlva pedig elsétált felénk Alma és végig hátrafelé kapkodott a feneke felé, teljesen idegesen. Bubi ekkor már nem tudta, mitévő legyen. Nagyon megijedt és nem értette, hogy mi történik most Almával. Messziről méregette csak, esze ágában sem volt közel menni hozzá. Közben Alma meg vágyott a szeretetre, ölelésre, simogatásra, Bubi közelségére, de sajnos Bubi nagyon félt tőle, és ahol Alma megjelent, neki ott nem volt maradása tovább. Szörnyű volt őket így látni, hiszen eddig nagyon szerették egymást. Bubi teljesen elanyátlanodott. Mindegyiküket szeretgettük egész este, de persze ez nem oldotta meg azt, hogy az ő kapcsolatuk megrendült kicsit. Bubi annyira odavolt, hogy Szabival, mikor egymás mellett üldögéltünk, befúrta magát közénk, és kérte, hogy szeretgessük, simogassuk, amit sosem szokott kérni, még néha elviselni sem szokta. Ráadásul belemászott Szabi ölébe, ugyanúgy, mint kölyökkorában. Akkoriban is mindig ott nyugodott meg, és ez a nagy lulóca annyira rosszul volt lelkileg, hogy képes volt Szabi ölébe bemászni és ott nyomorogni.

Bubi Szabi ölében

Elanyátlanodva

Jobbnak láttuk, ha az estét külön töltik, így Bubi velem a hálóban, Alma pedig Szabival aludt a nappaliban. Az éjszaka problémamentesen telt, de meglepően ugyanúgy mindegyiküknél. Alma is végig egy helyen, a fekhelyen aludt, és Bubi is el sem mozdult az ágy mellé lerakott párnáról. Mindegyikük szokott éjszaka helyet változtatni, főleg Bubi, de most még csak hozzám, az ágyra sem jött fel. Nehezen is aludt el, mert kb. háromnegyed órát üldögélt csak a párnán, mire eldobta magát és elaludt.

Nagyon izgultunk a mai (csütörtök) nappal miatt, mert egyedül kellett őket itthon hagyni ilyen testi- és lelkiállapotban. Almának a kedve egyre jobb lett és fizikailag is alakult, már nem kapkodott hisztérikusan hátra, nem csúszott hason, nem volt egy ideg. Reggel tisztítani is kellett volna Alma farkát, de nem mertük megbolygatni, mert féltünk, hogy aztán fájdalmat is okozunk neki, nem is kicsit és még lehet, hogy bekenni sem sikerül és akkor teljesen értelmetlenné válik a szenvedése. Így délután ismét elmentünk a dokihoz, mert volt olyan kedves és rendes, hogy felajánlotta, hogy ő ki fogja tisztítani neki szakszerűen a tályogot, ha mi nem merjük, vagy nem tudjuk kitakarítani. Egyszerűen el sem tudom mondani, mekkora segítség ez tőle. Ma délután voltunk is nála egy tisztításra, ez tömény 5 perc visítás és fájdalom volt. Hidrogénperoxiddal (ha jól emlékszem) alaposan kitisztította, alkohollal fertőtlenítette, majd Cortizeme-mel bekente. Iszonyú süvöltést adott elő megint, teljesen elkékült a nyelve, az arca eltorzult a fájdalomtól. Iszonyú volt. Nekem nem kellett semmit csinálnom, Szabinak még le is kellett fogni. Utána mondta is, hogy mennyire nehéz volt lefogni, mert hatalmas erő van benne, holott nem egyedül tartotta, mert az asszisztens is segített. Lényeg, hogy túl volt(unk) rajta, és hazaindultunk. Azóta Alma csak fekszik vagy idegesen hason csúszva járkál, futkározik, maga alá húzza a fenekét, és teljesen kiül az arcára a fájdalom. Sokat pihen, alszik, most kell is neki, hogy gyógyuljon.

Bízunk benne, hogy ez egyre jobb lesz, és a szakszerű mindennapos tisztításra, fertőtlenítésre jól fog reagálni. Holnap délután ismét irány a doki.

Tetszett a bejegyzés?
Akkor oszd meg másokkal is!

Kategóriá(k): Bubi és Alma mindennapjai

Címkék: betegség, képek, kölyök