A kis huncut
Írta: angolbulldog Ekkor: 2008. október 30.Cica sokat írt már Bubikáról, én is folytatnám a sort.
Hááát, a harapós időszak. Még most sem nőtte ki, de már kezd a rágós korszakává alakulni. Volt idő, amikor féltem leülni mellé, mert rögtön megtámadott. Mindent harapott rajtunk, de leginkább a kezünket, lábunkat a tűhegyes fogaival. Sokszor olyan váratlanul, hogy felfogni sem volt időm, csak éreztem az ezernyi tűhegyes fogát a bokámon.
Mióta vettünk neki szárított marhabőrből készült csontot, azóta kevesebbet harap. Azzal órákig elvan, rágja, nyalogatja, húzogatja. El lenne egyedül is a csontjával, csak gazdiapu úgy gondolta, hogy hatékonyabb, ha ő fogja a csontot, mert akkor jobban tudja rágni. Azóta lord Bubornak kézzel tartjuk a csontot a hatékony rágás érdekében. Ha kell, órákig. 
A fogváltásánál (kb. két hete kezdte el) rengeteget segített a csont, imádja rágni, bár sokszor már vérzik a foga neki, de csak rág-rág, hát igen, most erre van szüksége.
Jaj, a fogváltás. Egyik vasárnap gyanútlanul főzök a konyhában, erre jön Cica, hogy “mi ez a földön, eldobom, mert a Bubi megeszi”. Azt hitte, hogy zöldségdarab, vagy bármi ebédből származó dolog. Felveszi és kicsi drága Buborom felső szemfoga volt. Első kiesett foga, amit el is tettem egy gyufásdobozba. (bírja, ameddig bírja) Azóta már kb. 8 is kiesett neki, a szemfogán kívül még két metszőfogát találtuk meg, amik egy fél rizsszemnél nem voltak nagyobbak.
Akkor oszd meg másokkal is!
