A kis huncut
Írta: angolbulldog Ekkor: 2008. október 30.Cica sokat írt már Bubikáról, én is folytatnám a sort.
Hááát, a harapós időszak. Még most sem nőtte ki, de már kezd a rágós korszakává alakulni. Volt idő, amikor féltem leülni mellé, mert rögtön megtámadott. Mindent harapott rajtunk, de leginkább a kezünket, lábunkat a tűhegyes fogaival. Sokszor olyan váratlanul, hogy felfogni sem volt időm, csak éreztem az ezernyi tűhegyes fogát a bokámon.
Mióta vettünk neki szárított marhabőrből készült csontot, azóta kevesebbet harap. Azzal órákig elvan, rágja, nyalogatja, húzogatja. El lenne egyedül is a csontjával, csak gazdiapu úgy gondolta, hogy hatékonyabb, ha ő fogja a csontot, mert akkor jobban tudja rágni. Azóta lord Bubornak kézzel tartjuk a csontot a hatékony rágás érdekében. Ha kell, órákig. :)
A fogváltásánál (kb. két hete kezdte el) rengeteget segített a csont, imádja rágni, bár sokszor már vérzik a foga neki, de csak rág-rág, hát igen, most erre van szüksége.
Jaj, a fogváltás. Egyik vasárnap gyanútlanul főzök a konyhában, erre jön Cica, hogy “mi ez a földön, eldobom, mert a Bubi megeszi”. Azt hitte, hogy zöldségdarab, vagy bármi ebédből származó dolog. Felveszi és kicsi drága Buborom felső szemfoga volt. :) Első kiesett foga, amit el is tettem egy gyufásdobozba. (bírja, ameddig bírja) Azóta már kb. 8 is kiesett neki, a szemfogán kívül még két metszőfogát találtuk meg, amik egy fél rizsszemnél nem voltak nagyobbak. :)
Akkor oszd meg másokkal is!
